Sokféle lakhely - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Sokféle lakhely

Erre a kincsre eddig 17340 alkalommal voltak kíváncsiak.

Hogy mindezekről valamiféle igaz elképzelésünk legyen, fel kell fognunk, hogyan készíti elő az ember a saját mennyországát. Itt, az isteni elme ezen a síkján minden elképzelhető szépség és dicsőség jelen van, de minden ember csak azon az ablakon pillanthat ki, amelyet ő maga készített magának. Minden saját gondolatformája egy ablak, és ezen keresztül nyerhet választ a kint mőködő erőkről. Ha valaki földi életében leginkább a földi dolgok iránt érdeklődött, akkor csak kevés olyan ablakot készített elő, amelyen áthatolnak a magasabb dicsőség sugarai. Viszont, ha életében csak egyetlen tiszta és önzetlen gondolata is támadt - már pedig ez legalább egyszer minden embernél előfordult már -, akkor ez az egy gondolat is ablakká válik számára. Minden ember - talán csak a korai vademberi állapot leszámítva - átélte már az üdvösség csodálatos pillanatát. Az ortodoxia azon megállapítása helyett, hogy egyes emberek a mennybe, mások a pokolba kerülnek, sokkal megfelelőbb lenne azt állítani, hogy minden ember részesülhet mindkettőből, és ezek csak arányaikban térnek el egymástól (ha a legalsóbb asztrális életet ilyen szörnyő szóval nevezhetjük, hogy pokol). Nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlagember lelke fejlődési fokozatainak még csak a kezdeténél tart. Az ember megtanulta aránylag könnyen használni a fizikai testét, s még asztrális testében is elég szabadon mőködik, noha ritkán képes arra, hogy e tevékenység emlékét átvigye fizikai agyába. A mentális teste azonban semmi esetre sem vált lényének hordozójává, mert nem tudja úgy használni, mint az alsóbb testeit, nem képes benne mozogni, utazni, továbbá mentálteste érzékeléseit sem képes a normál módon információk vételére alkalmazni.
Ezért nem is gondolhatjuk, hogy ez a test élénk tevékenységben van vagy képes szabadon mozogni, mint ahogy az az asztrális szinteken történik. Állapota itt főleg a befogadás. Külvilági kapcsolatai rendkívül korlátozottak, mivel azok csak a saját ablakain keresztül jöhetnek létre. Igen magasan fejlett szellemnek, és szinte emberfeletti módon megvilágosodott lénynek kellene lennie annak, aki ezen a síkon teljes képességeit kibontakoztathatná. Teljes tudatossággal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy mentális eszközét szabadon használja, ahogyan egy átlagos ember a fizikait, s ezáltal a tudás óriási területei állnának nyitva számára.
Gondoljunk azonban egyelőre olyan emberre, aki nem ennyire fejlett, olyanra, akinek megvannak a saját ablakai, és ezeken keresztül láthat. Hogy el tudjuk képzelni az ő mennyországát, két dolgot kell figyelembe vennünk: viszonyulása ahhoz a tudatszinthez, továbbá viszonyulása barátaihoz. Környezetéhez való viszonyulása ezen a tudatszinten két részre oszlik. Először is a mentális szint anyagára kell gondolnunk, amelyet gondolatai alakítanak. Másodszor azon szint erőire, mint törekvéseire érkező válaszokra.
Említettem már, hogy miképpen veszi az ember körül magát a saját gondolatképeivel. Ezen a szinten tehát magában a gondolatok otthonában vagyunk, s az előbb említett mindkét pontnál ez rendkívül fontos. Itt már élő erők veszik körül az embert, továbbá ennek a szintnek hatalmas angyali lényei, amelyek különböző rendjei rendkívül fogékonyak az ember bizonyos aspirációikra, melyekre készségesen reagálnak is. Az ember gondolatai és vágyai persze azon alapulnak, amit a földi életében előkészített. Úgy tőnhet, hogy ha az embert ilyen transzcendens erő és vitalitás szintjére helyezték át. akkor ezek teljesen új és eddig ismeretlen irányú tevékenységre is átirányíthatják. Ez azonban nem lehetséges. Az elme teste egyáltalán nincs teljesen ellenőrzése alatt. Sok előző élete során már megszokta, hogy benyomásait s a külvilág hatásait a fizikai és néha asztrális testén át fogja fel, és csak nagyon keveset gyakorolta azt, hogy közvetlen gondolatrezgéseket fogjon fel. Így most ezeket nem képes hirtelen fogadni és reagálni rájuk. Az ember valóban nem kezdeményez új gondolatokat, csak újra azokat, amelyek sajátjai s melyek a már említett ablakot képezik, s amelyeken át új világát szemléli.
Az ablakok irányuk szerint is és "üvegük" fajtája szerint is különbözhetnek egymástól. A magasabb gondolat nagyon sokfelé irányulhat. Ezek közül pl. a személyes jellegőek - a vonzódás és odaadás - általában egy másik személyhez köti s ezt jobb ezen keresztül megvizsgálni. Előbb azonban vegyünk inkább egy olyan példát, ahol ez az elem nem jelenik meg. s ahol csak az őt körülvevő környezet hatásával kell foglalkoznunk. Tegyük fel, hogy az illető egyik mennybéli ablaka a zene. Ismeretes, hogy a mővészet micsoda magasságokba emelheti az emberi, s ha valaha is érezték ezt a hatást, akkor elismerhetik. hogy ez a hatalmas erő hatott önökre. Akinek a lelkében nincs zene, az persze nem rendelkezik ablakkal ebbe az irányba. Akinek azonban van ilyen ablaka, az három egymástól különböző benyomást fog nyerni. Ezek ablaküvegük fajtája szerint különböznek. Ha ez az üveg színes, akkor világos, hogy csak bizonyos fénysugarakat enged át, s ezzel korlátozza a kilátást. Ha rossz anyagból van, akkor elsötétíti a bejövő fényeket. Például valamely ember élete folyamán csak egy bizonyos fajta zenét méltatott. De tételezzük fel, hogy jó zenei ablaka van. Ekkor mit kap azon átő Először is azt fogná fel, hogy ez rendezett mozgás, amely annak a szintnek az erejét fejezi ki. Mert a szférák zenéjének költői ideája mögött az a határozott tény van, hogy ott minden mozgás és bármilyen mőködés hangok és színek dicsőséges harmóniáit hozza létre. Minden gondolat - az illető sajátja éppen úgy, mint a többi emberé - ezen a módon jut kifejezésre leírhatatlanul szépséges harmóniában, mintha ezer aeol-hárfa zengene. Ez a zenei megnyilvánulás a zeneszerető ember számára állandóan jelenlévő, elragadó hátteret fest minden ottani tapasztalatához.
Másodszor ezen a szinten fellelhető a lények azon osztálya, az angyalok egyik nagy rendje, ahogyan barátaink neveznék őket, s akik különlegesen a zenének szentelték magukat, s akik a többi lénynél sokkal nagyobb mértékben fejezik ki magukat a zene által. A régi hindu írásokban ők a "Gandhatva" nevet viselik. Az az ember, akinek a lelke zenére van beállítva, nyilván felkelti e lények figyelmét maga iránt, és egyre fokozódó örömmel tanulja majd azokat a csodálatos kombinációkat, melyeket ők közvetítenek. Harmadszor, az ember a mennyei világban lelkesen hallgathatja art a zenét is, amit embertársai alkottak. Hány híres zeneszerző távozott már ide őelőtteő - Bach, Beethoven, Rossini, Handel, Mozart, ők mind élettel teli, sokkal grandiózusabb lényekké válva sokkal nagyszerőbb melódiákat árasztanak magukból, mint amiket a földön valaha is teremtettek. Ereknek a valóban csodálatos melódiáknak mindegyike gyönyörőség forrása, melyeknek a mi mostani földi kompozícióink csak gyenge visszhangjai! Nem egy azok körül, akiket mi itt a földön zseninek tekintünk visszavert ragyogása csupán azoknak a nagyságoknak, akik már átmentek Az érzékeny ember - sokkal gyakrabban. mint ahogy gondolni lehetne - képes átvenni ezeket a fentről jött gondolatokat, s amennyire ez ebben az alsóbb világban lehetséges, visszaadni, kifejezni. A muzsikának nagy mesterei mesélték már nekünk, hogy néha teljes oratóriumokat, különleges kórusokat egy zengő akkordban hallottak, és igyekeztek inspirációjukat rögzíteni, lejegyezni, ahogy hallották, kottafejekbe önteni. Nagyon sok kottalapra volt szükségük, amíg ezt, amit ihlet szóval illetünk, ki tudták fejezni. Ez pontosan megmutatja, hogy mi különbözteti meg ezt a mennyei muzsikát a miénktől, mert egyetlen hatalmas akkord többet fejez ki, mint amit mi, itt órákon át tartó zenéléssel kifejezünk.
Ehhez hasonló élményekben lesz része annak is, akinek ablaka: a mővészet. Számára is lehetséges annak felfogása, ahogyan ez a sík kifejezi magát: hangokkal, színekkel, ugyanis létezik egy szín - nyelv, amit a dévák használnak - azok. akik abba a szellemi osztályba tartoznak, ahol a színvillanások által érintkeznek egymással. A középkor minden nagy mővésze tevékenykedik itt. de már nem ecsettel és vésővel, hanem a mentális gondolatok formába öntésével. Minden mővész tudva tudja, hogy mindaz, amit papíron vagy vásznon létrehoz, messze marad attól, amit eredetileg elképzelt. Ezen a síkon azonban megvalósul a gondolat, és a csalódás ki van zárva. Ugyanez az igazság érvényes minden gondolat irányzatra úgy, hogy valójában az öröm és tanulás végtelensége van messze azon túl, amit itt lenn véges elménkkel felfogni képesek vagyunk.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (2 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!