AsztrálFény nyitóoldal
hirdetés
AsztrálFény - hirdetés
Kincsesbánya - ezotérikus írások Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.


Vissza a  témakörhöz

Az egészség

Erre a kincsre eddig 8362 alkalommal voltak kíváncsiak.


Hogyan maradhatunk egészségesekő Hogyan szabadulhatunk meg betegségeinktőlő Pontosan milyen összefüggés van lelki és egészségi állapotunk közöttő Seth gondolatai erről a kérdésről rendkívül értékesek voltak Robnak és nekem, csakúgy, mint mindenki másnak, aki megismerkedett velük. Az ő elveit beillesztettük mindennapi életünk gyakorlatába, és néha már magunk is csodálkozunk, hogyan tudtunk élni azelőtt, hogy megértettük volna a gondolatok, az érzelmek és az egészség közötti szoros összefüggést. Pár hete hallottam, hogy meghalt valaki, aki valaha a szomszédunk volt. Joanie körülbelül egy évig lakott ugyanabban a házban, ahol mi, lakásának ajtaja a folyosón szemközt volt a miénkkel. Sovány, vörös hajú, rendkívül zabolátlan természető nő volt. Azt hiszem, az egyik legszellemesebb ember, akit valaha ismertem; csodálatosan tudott másokat utánozni. De szellemességét nagyon gyakran úgy használta, mint egy kardot. Humora akkor is kegyetlen volt, amikor önmaga ellen fordította, és ez nem volt ritka eset. Harmincas éveinek elején járt, jó állása volt, de lenézte munkatársait. Még mielőtt a szomszédunk lett volna, elvált a férjétől, és bár mindig arról beszélt, hogy újból férjhez akar menni, igazából egyáltalán nem bízott a férfiakban. Azt hiszem, a lelke mélyén győlölte őket. A nőkről sem volt sokkal jobb a véleménye, bár olykor nagyon melegszívő is tudott lenni. Robot és engem megkedvelt; sokat üldögéltünk együtt ő meg én ennél az asztalnál, amelyen most írok, és beszélgettünk. Mindig úgy kezdte a beszélgetést, hogy előadott valami fantasztikusan mulatságos történetet valamelyik ismerőséről. Ritka tehetsége volt ahhoz, hogy kitapintsa mások gyenge pontjait, és nevetségessé tegye őket. De ennek ellenére, amikor nem a gonoszkodás uralkodott benne, tele volt vitalitással és vele született ravaszsággal. Sajátos játék zajlott közöttünk. Kedveltem őt, de nem voltam hajlandó beadni a derekamat a negatív gondolatoknak és a pesszimizmusnak, amellyel órákon át bombázott, akkor sem, ha mégoly szellemesen adja elő. Ezzel ő is tisztában volt. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy Joan igazán mulatságos volt; nagy erőfeszítésembe került nem nevetni a szavain, akkor is, amikor pontosan tudtam, hogy nem volna szabad. És ő ezzel is tisztában volt. Úgyhogy folyton azt próbálgatta, meddig képes eljutni, mikor jön el az a pillanat, amikor nem állhatom tovább, amikor belekezdek a szokásos "kiselőadásba"; amelyben rámutatok, hogy a gondjait nagyrészt az emberek iránti negatív érzelmei okozzák. A gondjai betegségek voltak - oly számosak és változatosak, hogy azt hiszem, maga sem tudta volna felsorolni őket. A betegségek némelyike súlyos volt; Joan több komoly mőtéten is átesett. Fölszedett minden divatos fertőzést, és több olyat is, amely nem volt divatban. Orvostól orvoshoz vándorolt, mindig valami nagyon határozott és gyakran visszataszító testi tünettel. Étrendjét az orvosok erősen lekorlátozták, a betegségei pedig egyre súlyosabbá váltak. Érzelmileg a túlzott feldobottság és a mély lehangoltság letörtség állapotai között ingadozott. Nehezen viselte az életkorát - gyakran hangoztatta, hogy "negyven fölött vége az ember életének", és ennek végül a halála sok évvel elébe is vágott. Mégis mindannyian megdöbbentünk a halálhíre hallatán. Tudtuk, hogy Joan "megbetegítette" magát, de azt nem is sejtettük, hogy halálosan. Emlékezzenek rá: tárgyi valóságunkat mi magunk formáljuk belső fogalmaink és érzelmeink hasonlatosságára. Ez a Seth-szövegek egyik legfontosabb alapgondolata. Joan kevés kivételtől eltekintve mindenkit utált. Ráadásul meg volt győződve arról, hogy őt sem szereti senki, mert ő szerethetetlen. Úgy érezte, hogy üldözik, hogy a háta mögött pletykálnak róla, kibeszélik - mert ő pontosan ezt tette másokkal. A mindennapi élet Joanie számára tele volt veszéllyel, fenyegetéssel, idegei állandó feszültség alatt álltak. Testének védelmi rendszere legyengült. Belefáradt az állandó harcba, és nem vette észre, hogy harca nagyrészt egyoldalú és oktalan. A valóságról kialakított ideáit kivetítette, és ezek a képek a szó szoros értelmében a vesztét okozták. Pedig még figyelmeztettük is. A halála előtt két évvel kérte, hogy részt vehessen az egyik rendszeres Seth-ülésen. Seth nagyon komolyan beszélt vele, nem a szokott jovialitásával, és akkor azt gondoltam, túlságosan szigorú hozzá. Ma már tudom: meg akarta értetni vele, hogy újítania kell; arra van szüksége, hogy változtasson az emberekhez való hozzáállásán, reakcióin. Olyan világosan és egyenesen fogalmazta meg az egészségről vallott tanításait, amennyire csak lehetséges, és gyakorlati útmutatást is adott. Szinte ma is látom Joant, amint keresztbe tett lábbal ülve várja, hogy megkezdődjék az ülés. Ha képes lett volna megfogadni Seth tanácsait, meggyőződésem, hogy ma is élne épen, egészségesen. És abban is biztos vagyok, hogy az olvasók, akik megértik és követik Seth ide vonatkozó tanításait, saját egészségi állapotukban jelentős javulást fognak tapasztalni. - Vigyázz a képekkel, amelyeket képzeletben alkotsz - mondta Seth -, mert túlságosan nagy hatalmat engedsz a képzeletnek. Ha elolvasod a tőlem kapott anyag elejét, meglátod majd, hogy környezeted és életkörülményeid belső várakozásaidat, reményeidet tükrözik. Tudatoddal megteremted ezeket a saját valóságokat. - Ha nyomorúságos körülményeket, betegséget, szorongató magányosságot képzelsz el, természetesen ezek materializálódnak, mert ezek a gondolatok teremtik meg a feltételeket, amelyek között fizikai értelemben is valósággá válnak. Ha jó egészséget szeretnél, akkor azt kell éppoly elevenen elképzelned, mint ahogyan félelmedben az ellenkezőjét képzeled. - Saját nehézségeidet is magad teremted. Ez mindenkire egyformán igaz. A belső pszichés állapot kivetülve tárgyi valósággá válik, tekintet nélkül arra, hogy milyen az a belső pszichés állapot. Ez a szabály mindenkire vonatkozik. Fordíthatod saját előnyödre is: megváltoztathatod a körülményeidet, ha már felismerted őket. - Saját szemléleted elől nem menekülhetsz, mivel az határozza meg a valóságot, amit látsz. A szó szoros értelmében azt látod, amit látni akarsz; saját érzelmi beállítottságod és gondolataid materializálódnak. Ha változásokra van szükség, annak először szellemi és lelki változásnak kell lennie. Ez tükröződik majd a környezetedben is. Ha negatív, bizalmatlan, szorongó vagy lekicsinylő hozzáállást tanúsítasz bárki iránt, az önmagad ellen irányul. Joan csak ült, és idegesen dobolt a lábával. Ezúttal nem szellemeskedett. Akkoriban egy iszákos férfival járt. Emlékszem az első megjegyzésére: - Az alkoholizmusa bosszant, az dühít. ő az én problémám. ő az, aki miatt ideges vagyok. Rob nevetett: Joan bámulatos rutinnal hárította másra a felelősséget. - Még valamit meg kell értened - folytatta Seth. - A telepátia, a tudat alatti kölcsönhatás állandóan mőködik. Ha folyamatosan azt várod el valakitől, hogy egy bizonyos módon viselkedjék, akkor a telepátia által szakadatlanul sugalmazod neki, hogy mit tegyen. Az ilyen szuggesztióra mindenki reagál. Ha a körülmények olyanok, az egyén többé-kevésbé a tömeges szuggesztió tartalmának megfelelően fog cselekedni. - Ezeket a tömeges szuggesztiókat nemcsak mások sugallják szóban és telepatikusan: azok is ide tartoznak, amelyeket az ember éber és alvó állapotban önmagának sugall. Ha az egyén bajban van, ennek az az oka, hogy mások és önmaga negatív sugallatainak áldozatává vált. Ha ilyen embert látsz, és az a véleményed, hogy nyomorúságos állapotban van - Seth éles pillantást vetett Joanra -, vagy hogy gyógyíthatatlan alkoholista, akkor ezeket a szuggesztiókat tudat alatt ő is felfogja, akkor is, ha te egy szót sem szólsz. Legyengült állapotában azután elfogadja a szuggesztiót, és aszerint cselekszik. - Ha viszont ugyanilyen helyzetben erőt veszel magadon, és szelíden csak annyit mondasz: "Mostantól jobban lesz, hiszen iszákossága csak átmeneti, és valóban van még remény", akkor segítesz neki, mert a szuggesztióid telepatikus muníciót, hitet és reményt adnak neki, hogy megvívja harcát a bajai ellen. - Nyilvánvaló, hogy megvannak a módszerek, amelyekkel változtathatsz saját körülményeiden, megóvhatod magad saját negatív szuggesztióitól és a másokéitól is. Meg kell tanulnod, hogy a negatív gondolatot vagy képet az ellenkezőjével helyettesítsd. - Ha az a gondolat uralkodik benned: "Fáj a fejem", és nem cseréled le ezt a szuggesztiót valami pozitív gondolatra, akkor öntudatlanul azt sugallod, hogy a tested teremtse meg azokat a feltételeket, amelyek hatására a fejfájás folytatódik. Adok majd neked egy reklámszöveget, amely jobb, mint az Excedriné: "A rövid fejfájás". Meg fogom tanítani, hogy egyáltalán ne legyen fejfájásod. - Az egész ülés alatt ez volt az egyetlen jele Seth humorának. Ha konkrét személy érdekében tartunk ülést, Seth rendszerint kitérőként tesz néhány kedélyes, barátságos megjegyzést, hogy az illető ne érezze feszélyezve magát. Rövid szünetet tartottunk, amely alatt Joan tovább panaszkodott a barátja iszákossága miatt, és azt hajtogatta, mennyit árt ez az ő idegállapotának. Biztos benne, mondta, hogy ha ezzel nem kellene küzdenie, ő is újra egészséges lenne. Ingerült, indulatos lett, miközben szinte minden baja miatt a barátját hibáztatta. A szünet után Seth még komolyabb hangot ütött meg, mint előtte. - Most sem a lényegről beszélsz - mondta. - Papírsárkányokat eregetsz, hogy szakítsam szét őket, de ezek nem az igazi sárkányok. Meg kell tanulnod a belső Éned hangjára figyelni. Attól nem kell félned. Engedted, hogy az egód átvegye a hatalmat, hamis Énné növelje fel magát, és elhiszed a szavait, mert nem hallod a mélyéről jövő, elfojtott hangot. - Másokat vizsgálgattál önmagad helyett. Amit másokban látsz, az a materializációja annak, ami vagy - kivetülése annak, amit önmagadról gondolsz. Például, ha másokat hazugnak, csalárdnak látsz, ennek az az oka, hogy becsapod önmagad, és ezt vetíted ki a többiekre. - Most példákat mondok. Ha az egyén csak gonoszságot és ürességet lát maga körül a világban, ez azért van így, mert őt szállta meg a gonoszság és az üresség, ezeket vetíti ki, és lecsukja szemét minden más előtt. Ha tudni akarod, mit tartasz önmagadról, kérdezd meg magad, mit tartasz a többi emberről, és kezedben lesz a válasz. - Még egy példa. Egy igen szorgalmas egyénnek az a meggyőződése, hogy az emberek többsége lusta és semmirekellő. Soha senkinek nem jutna eszébe őt lustának vagy semmirekellőnek bélyegezni, de mégis pontosan ez az ő tudat alatti képe önmagáról, ez ellen küzd szakadatlanul. Mindezt anélkül cselekszi, hogy felismerné a saját, önmagáról alkotott képét, és ráébredne, hogy azokat a gyengeségeket vetíti rá a többiekre, amelyektől ő maga retteg. - A valódi önismeret az, ami nélkülözhetetlen az egészség és a vitalitás megőrzéséhez. Felismerni a valódi Ént - ez egyszerően annyit jelent, hogy először fel kell ismerned, milyen képet alkottál önmagadról tudat alatt. Ha ez a kép kedvező, építhetsz rá. Ha kedvezőtlen, tekintsd pusztán véleménynek, ne abszolút, megmásíthatatlan lényegnek. Joant minden más baja mellett gyakori migrén is kínozta. Az ülés befejezése előtt Seth olyan tanácsot adott neki, amelyet bárki felhasználhat. - Gyakran mondogasd magadnak: "Csak konstruktív sugalmakra reagálok", mert ez bizonyos védelmet ad önmagad és mások negatív gondolataival szemben. A negatív gondolat, ha ki nem törlöd, szinte bizonyosan negatív eredményt szül, átmeneti levertséget, fejfájást, a gondolat intenzitásától függően. - Ha megfájdulna a fejed, azonnal mondd azt magadnak: "Ez a múlt. Most, ebben az új pillanatban, az új jövőben máris jobban érzem magam." És utána azonnal tereld el figyelmedet a állapotodról. Koncentrálj valami kellemesre, vagy kezdj új tevékenységbe. - Ily módon nem sugalmazod, hogy a test tartsa fenn a fejfájás állapotát. Ezt a gyakorlatot, ha kell, meg is ismételheted. Nem elég a negatív gondolatokat, a félelmeket, a haragot, a keserőséget egyszerően elfojtani. Seth más üléseken azt hangsúlyozta, hogy ezeket fel kell ismerni, szembe kell nézni velük, és csak utána megváltoztatni. Az elfojtás nekem volt szokásom egy időben, különösen miután megtanultam, milyen pusztító hatásúak tudnak lenni a negatív gondolatok. Először felháborodottan tiltakoztam ellenük, vagy legalábbis megpróbáltam. Ha azon kaptam magam, hogy egy személyről vagy helyzetről rosszindulatú gondolataim támadnak, először szinte hátrahőköltem. "Szörnyőség ilyet még csak gondolni is" - korholtam magam. - Ha agresszív gondolatot sugárzok valaki felé, azzal árthatok neki - mondtam Robnak. - Ha elfojtom, akkor nekem árthat, ha a felszínre tör, és valamiféle testi tünetet okoz. Légy szíves, kérdezd meg Sethet a következő ülésen, hogy mit javasol. - Seth ezen az ülésen elmagyarázta, mi a különbség az elfojtás és a helyes megoldás között. - Ruburtnak fel kell ismernie a rosszindulatot, amikor érzi, és emlékeztetnie magát, hogy a rosszindulattól meg lehet szabadulni. De mindenekelőtt fel kell ismerni. Aztán irtsa ki tövestől a rosszindulatot, és ültessen pozitív érzelmet a helyébe. De a kiirtás folyamatát el kell képzelnie. - Ez a különbség az elfojtás és a pozitív cselekedet között. Az elfojtással eltakarítjuk szem elől a rosszindulatot, és nem veszünk róla tudomást. A mi módszerünkkel vállaljuk, tudomást veszünk róla, képzeletben kigyomláljuk mint valami nem kívánatos gazt, és a helyébe békét és konstruktív energiát ültetünk. - (Seth gyakran figyelmeztetett, nehogy elfojtsam agresszióimat, csak azért, mert félek tőlük. Rob azt mondja, nagyon mulatságos - neki! -, hogy Seth, miközben általam beszél, ilyen feladatokat oszt ki nekem. A tanácsai viszont mindig kitőnőek.) Később Seth tett még egy igen fontos észrevételt: - Ha az egészség utáni vágyakozásodban figyelmed középpontba helyezed a leküzdeni vágyott betegséget, akkor jobban jársz, ha elkerülsz minden, az egészségre vagy a betegségre vonatkozó gondolatot. Ha túl sokat foglalkozol a betegséggel, akkor az útban álló akadályok kerülnek a gyújtópontba, és ez csak megerősíti a negatív állapotot. Seth mindig azt mondja, hogy az élet gazdag, energiában gazdag és erős. Mindannyiunknak megvan a védelmünk a negatív szuggesztiók ellen, és bíznunk kellene saját védettségünkben. Az emberek csak akkor reagálnak a negatív szuggesztiókra, ha lelki beállítódásuk negatív. Olyankor elzárjuk önmagunkat a konstruktív energiák elől, amelyekre szükségünk van. Seth itt is azt javasolja, hogy ne fojtsuk el érzelmeinket. A legfőbb szabály a spontaneitás. Ha igazán spontán módon, elfojtások nélkül élnénk, állítja Seth, nem kellene a pozitív szuggesztiókkal foglalkoznunk, mert természetünkből fakadóan lennénk egészségesek. Az egyik hallgatóm, egy üzletember mindig aggályoskodni kezd, ha Seth a spontaneitásról beszél, mert ezt a fegyelem hiányával azonosítja. Seth ezt az embert szeretetteljes humorral csak így emlegeti: "a plébános". Egyike ő a legjobb tanítványaimnak, a többiek hatalmas érdeklődéssel hallgatják paranormális kalandjait. Erősen közösségi ember, ezért a "spontaneitás" szó olyan neki, mint bikának a vörös posztó. És azt is be kell ismernünk, hogy sokan érezzük úgy: belső érzelmeinket veszedelmes volna szabadjára engedni. Egy este épp erről beszélgettünk a csoportban, amikor Seth váratlanul átjött. - Az érzelmek úgy vonulnak át rajtatok, mint viharfelhők az égen. Nyitottnak kell lennetek, és reagálnotok kell rájuk - mondta. - Nem vagytok azonosak érzelmeitekkel. Csak átvonulnak rajtatok. Az egyik pillanatban még hatnak rátok, aztán már el is tőntek. Amikor megpróbáljátok visszatartani őket, feltornyosulnak, mint a hegyek. Plébánosunknak már mondtam, hogy a spontaneitás jól ismeri saját fegyelmét. Idegrendszeretek tudja, mire hogyan reagáljon. És ha engeditek, spontán módon reagál. Érzelmeitek csak akkor válnak veszélyessé, ha megpróbáljátok letagadni őket. Aznap este új tag érkezett a csoportba, és valaki megjegyezte, hogy Seth nagyon szigorú lehet. Most tréfásan ezt mondta: - Súlyosan megsértettek engem itt ma este; azért jöttem, hogy új barátunknak megmutassam, derős fickó vagyok. Legalábbis ez volt az eredeti szándékom. De mostanra megváltozott. Mert újra el kell mondanom nektek, hogy a belső Én, ha spontán módon cselekedhet, azt a fegyelmet tanúsítja, amelyet még nem értetek. Seth a szememmel körülnézett a szobában. Valaki fölemelte a szemüvegemet, és a kisasztalra tette. (Említettem már, hogy amikor Seth átjön, mindig leveszi a szemüvegemet, és gyakran nagyvonalú mozdulattal a szőnyegre hajítja.) Mint mindig, most is világos volt, égtek a lámpák. Szembefordult a csoporttal, és nagy nyomatékkal ezt mondta: - Nem vagytok azonosak a testetekkel. Nem vagytok azonosak az érzelmeitekkel. Érzelmeitek vannak. Vannak gondolataitok, ahogyan rántottátok is van reggelire, de nem ti vagytok a rántotta, és nem ti vagytok az érzelem. Épp annyira függetlenek vagytok a gondolataitoktól és az érzelmeitektől, mint a szalonnától és a tojástól. A fizikai szervezet életfolyamataihoz felhasználjátok a szalonnát meg a tojást, a gondolatokat, az érzelmeket pedig a mentális szervezetben használjátok fel. Ugye nem azonosítjátok magatokat egy darab szalonnávalő Akkor ne azonosuljatok a gondolatokkal és az érzelmekkel se. Ha korlátokat emeltek, csukott ajtókat alkottok, akkor bezárjátok magatokba az érzelmeket, mintha tonnaszám halmoznátok a szalonnát a hőtőszekrényben, aztán csodálkoznátok, miért nincs benne hely semmi másnak. Aztán a "plébánoshoz" fordult. - Miért olyan nehéz megértened, mi a szabadságő - A szabadság, ha a végsőkig visszük, már majdnem olyan, mint a felelőtlenség. - Ez a te felfogásod - mondta Seth -, éspedig azért, mert követelményeket támasztasz. Kérdezlek én, mire jutna egy virág, ha reggel a nap felé fordítva arcát azt mondaná: "Napsütést követelek. És esőre is szükségem van. Tehát megkövetelem azt is. És követelem, hogy jöjjenek a méhek, és szedjék össze a virágporomat. Tehát azt követelem, hogy a nap ennyi és ennyi órát süssön, az eső pedig ennyi és ennyi órán keresztül essék... Ami pedig a méheket illeti, az A, B, C, D és E nevő méh jöjjön, mert mást nem fogadok. Megkövetelem, hogy fegyelem mőködjék, és hogy a talaj kövesse utasításaimat. De a talaj számára nem engedélyezek spontaneitást. És a nap számára sem engedélyezek spontaneitást. És nem értek egyet azzal, hogy a nap tudja a dolgát. Követelem, hogy mind a fentiek az én elveim szerint értelmezzék a fegyelmet"ő - Kérdezlek én: ki figyelne odaő Mert a nap varázslatos spontaneitásában, tökéletes szabadságában fegyelem van, amelyet nem veszel észre, tudás van, amely meghalad mindent, amit mi tudunk. És abban, ahogy a méhek játékosan röpködnek virágról virágra, olyan fegyelem van, amelyet felfogni sem vagy képes, és olyan törvények, amelyek a saját tudásukhoz igazodnak, és olyan öröm, amelynek nem szabhat határt semmi. Mert az igazi fegyelmet, mint látjuk, csak a spontaneitásban lehet megtalálni. A spontaneitás ismeri saját rendjét. Seth itt ismét a plébánosra nézett, de a csoport többi tagjához beszélt. - Idegrendszeretek spontán mőködésében mit találunkő Látjuk a plébános fejét a két válla között, és az intellektusát, amely fegyelmet követel. És mégis ez az egész a belső Én spontán mőködésén alapul, meg az idegrendszeren, amelyről az intellektus vajmi keveset tud. És enélkül a spontán fegyelem nélkül nem létezhetne ego sem, hogy itt üljön a vállaid között, és fegyelmet követeljen... Nahát, most, hogy bebizonyítottam, milyen jó kedélyő fickó vagyok, az javaslom, tartsatok szünetet. Mindenki nevetett. A pihenő után Seth folytatta, mert hátravolt még néhány megválaszolásra váró kérdés, de az utolsó vitát azzal fejezte be, hogy rámosolygott a "plébánosra": - Az évszakok egymást váltják a bolygótokon, ahogy évezredek óta; váltakozásuk csodálatos spontaneitással és teremtő erővel tör rá a világra. És mégis nagyon szertartásos, fegyelmezett módon váltakoznak. A tavasz nem jön decemberben. Spontaneitás és fegyelem ilyen összhangját, együttmőködését gyönyörőség figyelni. És mégsem félsz az évszakok váltakozásától. - Mindannyian hozzájárultok ehhez a magatok módján. Mert tekintsétek meg a földet és mindent, ami rajta van: a fákat, az évszakokat, az eget - és bizonyos mértékig ehhez ti is hozzájárultok: a spontaneitás és a fegyelem összhangja teszi termővé a földet. A természet egésze spontán módom mőködik. Testünk automatikusan egészséges lesz, ha nem vetítünk belé tévképzeteket. De ez természetesen nem ennyire egyszerő. Amikor Seth a csoport tagjaihoz beszél, igyekszik a lehető legérthetőbben fogalmazni, olyan szavakkal, amelyeket mindenki megért. Saját üléseinken sokkal mélyebbre hatol az ilyen témákban. Az alábbiakban egy másik ülés részletei következnek; Seth itt magyarázza el a fájdalom élettani és lelki összetevőit, és leszögezi, hogy néha maga a betegség is célirányos tevékenység. Miközben olvassa, gondoljon vissza korábbi betegségeire, és vizsgálja meg, mennyire illenek rájuk az elhangzottak. Seth a betegséget itt nemcsak a felszíni személyiség viszonylatában elemzi, hanem lehatol az emberi szervezet legmélyére is. Seth korábban arról beszélt, hogy Sallynek (Jon feleségének) le kell választania magát a "beteg" identitásról. Most ezt fejti ki részletesebben. - A személyiség minden betegséget elfogad mint részét az Énnek, és a veszély épp ebben rejlik. Nemcsak szimbolikus értelemben fogadja el, itt most nem jelképekben beszélek. A gátló tényezőket, például a betegséget a szó szoros értelmében befogadja a személyiség szerkezete, és ha ez megtörtént, konfliktus lép fel. Az Én nem szívesen mond le önmaga részeiről, még akkor sem, ha az a rész fájdalmat vagy hátrányos helyzetet jelent számára. Emögött sokféle ok húzódik meg. - Az egyik, hogy jóllehet a fájdalom kellemetlen, mégis eszközként szolgálhat az Én számára, hogy hozzászokjon a felgyorsult tudatállapothoz. Minden felfokozott érzés, akár kellemes, akár kellemetlen, bizonyos mértékig serkentő hatást gyakorol a tudatra. Lehet, hogy az érzés megalázóan kellemetlen, a psziché egy része mégis válogatás nélkül befogadja, mert érzés, méghozzá intenzív. Seth itt jut el a lényeghez, amely elméletei szempontjából rendkívül fontos. - A tudat egyik alapvető vonása, hogy a fájdalmas ingerek iránt is engedékeny. Nem tesz különbséget kellemes, fájdalmas vagy örömteli ingerek között. Ezek megkülönböztetése sokkal később, és egy másik szinten következik be. - (Seth itt abból indul ki, hogy a személyiség energiából vagy mozgásból áll.) - A mozgás minden ingerre igent mond. A finomabb megkülönböztetés már a magasabban differenciált tudatban történik. Ezzel nem azt mondom tehát, hogy a kellemetlen érzéseket a kevésbé tudatos szervezet nem kellemetlenként éli meg, és nem reagál elhárítással. Csak azt mondom, hogy ösztönös reakciójuk szerint örömmel fogadják, mert minden inger élmény, és a tudat az élmények által ismeri meg önmagát. - A bonyolult emberi személyiség egyéb szervezetek mellett kifejlesztett egy igen differenciált "én"-tudatot (más szóval az egót), amely természeténél fogva arra törekszik, hogy védelmezze az identitás látszólagos határait. Ennek érdekében válogat a cselekedetek, a mozgások között. De emögött a bonyolult szövető Gestalt mögött ott vannak lénye egyszerőbb alapjai, és ott van a készség minden inger befogadására, ami nélkül az Én-azonosság elképzelhetetlen volna. - Ha a fájdalmas ingereket nem fogadná el, a szervezet képtelen lenne fenntartani önmagát, mert közben az élettani folyamatban részt vevő legkisebb részecskék folyamatosan fogadják az ilyen ingereket, és boldogan élik át akár önmaguk megsemmisülését is. Mivel minden változásban tudatában vannak identitásuknak, a bonyolult "én"-tudattal viszont nem rendelkeznek, nincs okuk félni a pusztulástól. Önmagukat mint a mozgás részét élik át. - Erre az alapismeretre szükség van, ha meg akarod érteni, miért fogadja el a személyiség az olyan, korlátozó, akadályozó mozgást is, mint a betegség, annak ellenére, hogy az ego elutasítaná a fájdalmat. Seth a továbbiakban arról beszél, hogy a betegség lehet "egészséges" reakció is, bár a mélyén mindig személyiségproblémák rejlenek. - A személyiségnek meg kell értenie, hogy a betegség az ember teljességében hat, és nem része az eredeti személynek. - A személyiség eltolhatja a fókuszt a konstruktív területekről, és az energiát az akadályozó eseményre, a betegségre fordíthatja. Ilyenformán a betegség valójában egy új egyesítő rendszer alapját képezi. Mármost, ha a személyiség eredeti egyesítő rendszere romokban hever, előfordulhat, hogy átmenetileg maga a betegség őrzi meg érintetlen állapotban a személyiség integritását - időlegesen, amíg egy új, konstruktív egyesítő elv föl nem merül és hatni nem kezd. - Az egyesítő elvek olyan tevékenységek csoportjai, amelyek köré a személyiség egy adott időszakban szervezi magát. Ha a mozgás nem ütközik akadályokba, az egyesítő elvek aránylag egyenletes, sima változásokon mennek keresztül. [Figyeljük meg, hogyan illeszkedik ez a hallgatóknak adott tanácshoz a spontaneitásról és az elfojtás veszélyeiről!] Ezek az akadályok, a betegségek tehát néha az egész pszichológiai rendszert összetartó elemeként mőködhetnek, miközben felhívják a figyelmet a belső, lelki problémákra. A betegség része a személyiséget felépítő mozgásnak, ennélfogva célirányos, és nem tekinthetünk rá úgy, mint valami idegen erőre, amely kívülről szállta meg az embert... - A betegséget tehát nem is nevezhetjük akadályozó eseménynek, csak akkor, ha sokkal azután is tovább mőködik és hat, miután célját beteljesítette. És még akkor is csak az összes tény ismeretében lehet megítélni, mert a betegség tovább is szolgálhat például a személyiség biztonságérzetének forrásaként; jó, ha vésztartalékként mindig kéznél van, hátha az új egyesítő rendszer is csődöt mond. - Más szóval bizonyos mozgásokat nem lehet akadályozónak bélyegezni anélkül, hogy ismernénk az adott egyént felépítő mozgások összességét. Ez rendkívül fontos. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a körülményt, egy új, súlyosabb betegség léphet fel. - Ha a mozgásnak természetes lefolyása van, akkor neurotikus elutasítás nem fordul elő. És éppen a neurotikus elutasítás, ellenállás okozza a fölösleges betegséget. - A betegségek szinte mindig valamely akadályba ütközött, természetes lefolyásában meggátolt mozgás következményei. Ha a természetes, az eredeti mozgás útja felszabadul, ha megnyílnak a csatornák, a betegség megszőnik. Viszont az is lehet, hogy a zátonyra futott mozgás katasztrofális következményeket vonhatna maga után, és a betegség éppen ezt akadályozza meg. A személyiségnek megvan a maga logikája. Seth újra és újra elmondja, hogy a testi betegségek a belső Én üzenetei, jelzések arról, hogy valamilyen mentális tévedést követünk el. Az egyik ülésen a testet szoborhoz hasonlította. - Ez a szobor sohasem készül el, mert a belső Én különböző technikákat próbál ki rajta. Az eredmény nem mindig a lehető legjobb, de a szobrász független a mővétől, és azt is tudja, hogy alkot még majd mást is. Ismertetett még néhány érdekes összefüggést is a különféle betegségek és a közrejátszó belső problémák között. - Ne felejtsd el, hogy a belső Én része vagy. A belső Én nem használ ki téged. Te vagy az a része, amelyen keresztül megtapasztalja az anyagi valóságot. Mármost a testi betegség, ha nem végzetes, de észrevehető - tehát nem jár együtt valamely szerv vagy végtag elvesztésével - általában olyan problémára utal, amely közelít a megoldáshoz, tehát "kint van a szabadban". - Az ilyen betegség a felfedezés, a felismerés és megragadás folyamatának végterméke. A belső problémák ott kerülnek felszínre, a szó szoros értelmében, ahol szembe lehet nézni velük, fel lehet ismerni és le lehet küzdeni őket; a tünetek az előrehaladás mércéjeként használhatók. A folyamat "próba-szerencse" alapon is zajlik, de a belső állapot változása eléggé hamar megváltoztatja a testi állapotot is. Seth máskor azt is elmagyarázta már, hogy olykor maguk a tünetek is részei a gyógyulási folyamatnak. Nekünk tehát az a dolgunk, hogy változtassunk belső magatartásunkon, keressük meg a belső problémát, amelyet a tünet megjelenít, és a tünet visszafejlődésével mérhetjük előrehaladásunkat. - Olyan esetekben, amikor a tünet a szervezet belsejében fejlődik ki, mint a fekélyek, a személyiség még nem készült fel arra, hogy szembenézzen a problémával, a tünet maga rejtve van a szem elől - ez szimbolikus értelemben is nagyon jól kifejezi a helyzetet. Az a tény tehát, hogy a tünet mennyire vehető észre, mennyire szembetőnő, támpontot jelent annak megítélésére, hogy milyen a személyiség viszonya a problémához. - Sok probléma sohasem materializálódik. Üres területekként, kihasználatlanul és terméketlenül maradnak meg a pszichében; olyan tartományok ezek, ahol nem jelentkeznek problémák, mivel élmények sincsenek engedélyezve. Itt mentális, lelki vagy érzelmi vakság lép fel, teljes blokád. Az effajta tapasztalatmegtagadás sokkal szerencsétlenebb, mint ha valamilyen meghatározható probléma fejlődik ki, mert a személyiség azon a területen egyáltalán nem lesz képes megnyilvánulni, kifejezni magát. Rob apja érelmeszesedésben szenved, ápolásra szorul, intézetben van. Nem ismer meg bennünket. Amikor meglátogatjuk, öregek vesznek körül, akik többé-kevésbé ugyanilyen állapotban vannak. Következésképp érdekelnek bennünket az öregedéssel járó problémák. Seth szerint a szenilitás mindenkinél más és más, de általában arról van szó, hogy a személy a tudat életfontosságú elemeit átemeli a lét magasabb szintjére, és ott gyakran tökéletesen mőködik. A személy mentális fókusza fokozatosan hagyja el ezt az életet, és a lét egy másik szintjén kezd el mőködni. A fizikai tünetet - az agyi erek falának elmeszesedését, megkeményedését - az okozza, hogy a személyiség egyre kevésbé hajlandó az anyagi világból új ingereket befogadni, új tapasztalatokat szerezni (akár szándékosan, akár tévedés következtében). Azok választhatják például ezt az utat, akik rettegnek a haláltól, mert mire a halál bekövetkezik, a tudatuk már megismerkedett az új környezettel, és az anyagi test halála elveszíti tragikumát. De mindenesetre az egyén belső Énjének döntése okozza a testi tünetet, nem megfordítva. Egyes tünetek még a halált is túlélhetik. Miss C. például, aki egy házban lakott velünk, érelmeszesedéssel halt meg. Egy éjjel testen kívüli állapotban, egy furcsa házban találtam magam - azért volt furcsa, mert rendkívül régimódi volt, bár minden vadonatúj volt benne. Miss C. épp akkor lépett ki az ajtón, amikor odaérkeztem. Nagyon zavarodottan viselkedett. Hirtelen "tudtam", hogy a ház az ő hallucinációja, gyermekkori otthonának másolata, és azt is tudtam: Miss C. nem fogta fel, hogy meghalt. Ugyanabban a pillanatban azt is felismertem, hogy fel kell világosítanom. Utolértem, gyengéden visszavezettem a házba, és azt mondtam: - Miss C., nem kell többé félnie a haláltól. Már túl van rajta. Az elméje most már teljesen feltisztulhat. Nincs semmi baj. - Úgy láttam, hogy megérti, s amikor mondókám végére értem, jött valaki más, és átvette a helyemet. Olvastam már hasonló esetről, de be kell vallanom, hogy csupán élénk fantáziáról árulkodó beszámolóknak tartottam őket mindaddig, míg magam is Miss C. segítője nem lettem. A lényeg az: az idős hölgy annyira félt a haláltól, hogy nem vette észre, amikor bekövetkezett. Mivel fizikai teste már halott volt, ő az asztráltestébe költözött át, de mégis zavartan viselkedett, elméje még mindig ködös volt, mintha még mindig agyi érelmeszesedésben szenvedne. Seth azt tanítja: reinkarnációs életeink során fel kell ismernünk, hogy gondolatainkat és érzelmeinket kivetítve alakítjuk a valóságot. Ha az ember felismeri például, hogy a betegség torz ideák kivetülése a testben, akkor azon kell munkálkodnia, hogy feloldja a belső problémákat. Ez a felismerés még olyan betegségeket is képes meggyógyítani, amelyek előző életekhez kapcsolódnak. Seth szerint ezek az életek egy időben zajlanak, "párhuzamos" Énjeink ma is bennünk vannak, ezért terápiával hozzájuk férhetünk. Emlékszik az olvasó arra a barátnőmre, aki mindig olyan férfiakba szeretett bele, akik nem voltak alkalmasak a párkapcsolatraő ő egyre depressziósabb lett, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Egy este a távollétében ülést tartottunk az érdekében, azzal a céllal, hogy a jegyzőkönyvet elolvastatjuk majd vele. Seth üzenete fontos, általános érvényő vonatkozásokat tartalmazott. - Nem az élet feltételei szerint fogadtad el az életet - mondta Seth. - Azt követeled, hogy az élet olyan legyen, abban a mederben folyjék, amelyet te tudatosan kijelöltél neki. Nem vagy hajlandó az életet örömmel fogadni, mint önmaga okát és célját tebenned. - Az a gondolat, hogy muszáj találnod egy férfit, aki szeret, valójában fedezék: azt a tényt takarja el, hogy nem vagy hajlandó az életet az élet feltételei szerint elfogadni. Az mondod: "Ha az élet nem fogadja el a feltételeimet, akkor nem akarok élni", márpedig senkinek sincs joga a benne lévő vitalitással szembeszegülni. - Ha egyszer teljes szíveddel elfogadod az életet olyannak, amilyen, valóban elérheted mindazt, amire vágyol, de addig nem, amíg ezt feltételül szabod ahhoz, hogy tovább vállald az életet. Ha megszabadulsz a feltételeidtől, saját belső törvényeid mindennapos örömmé fogják változtatni az életedet. Elfeledkezel arról, amid megvan: az egészségről és a vitalitásról. Elfeledkezel az intellektusodról és az intuícióidról. Elfelejted, micsoda áldásokban van részed. - Ezeket akkor sem hamisíthatod meg, ha megpróbálod rákényszeríteni őket, hogy azokat a célokat szolgálják, amelyeket a létezés feltételéül szabtál. Abban a hitben kell élned, hogy küldetésed van, be fog teljesedni, és máris a beteljesedés útján van. Abban a hitben kell élned, hogy életednek van értelme és célja, különben nem lennél itt. - Ápolnod kell a személyiségedben lévő egyediséget. Jelenlegi személyiséged küldetését a jelen körülmények között csak a lehető legjobban tudod maradéktalanul beteljesíteni. Igaz, a kihívásokkal, a feladatokkal máskor, más életekben is szembenézhetsz. De ugyanazok az emberek, akiken most segíthetsz, ugyanaz a jócselekedet, amit ma megtehetsz, soha máskor nem fog ugyanígy a rendelkezésedre állni. - Olyan férfiak és nők, akiken a terajtad lévő áldás századrésze sem volt meg, és harmadannyi okuk sem volt várni a holnapot, mint neked, boldogan köszöntötték az estét és a reggelt, áldással és örömmel hallgatták szívük dobogását; ők beteljesítették rendeltetésüket, és boldogságot adtak másoknak. ők az élet feltételei szerint fogadták el az életet, és azáltal, hogy elfogadták, kegyelem lett osztályrészük - mert ez származik abból, ha mindenedet, amid van, odaadod az életnek. De tulajdonképpen mi is az egészségő A "plébános" nemrégiben egy csoportfoglalkozáson föltette Sethnek ezt a kérdést. - Azért kell jó egészségre törekedned, mert ez lényed természetes állapota. Bíznod kell lényed belső intelligenciájában. Annak is az egészség a természetes állapota. Testeden keresztül nyilvánul meg a mindenség energiája. Te mint egyén, mint egyedivé vált tudat, része vagy ennek, és ha nem vagy jó egészségben, nem tudod önmagad tökéletesen megvalósítani, sem küldetésedet betölteni. Mert a test állapotát megérzi a tudat, és a tudat állapotát megérzi a test. A "plébános" összeráncolta homlokát. - Ezt úgy értsem, hogy ha jó az egészségem, akkor lelkileg is jó állapotban vagyokő - Ha a tested rossz állapotban van, az nem jelenti azt, hogy gonosz ember volnál. Tegyük tisztába ezt a dolgot. Ez csupán annyit jelent, hogy egy bizonyos részed le van gátolva, és azon a területen nem vagy képes konstruktívan felhasználni az energiát. Elvileg, ha az energiát úgy használod, ahogy kell, akkor kitőnő egészségi állapotban vagy, bővében az erőnek. Ha viszont hiány keletkezett, az sokféle módon képes megnyilvánulni. - Nem akarom, hogy azt higgyétek, az egészség vagy a test jó állapota törvényszerően a spirituális gazdagság jele. Vannak, akik egyes területeken egészen remekül mőködnek, másutt viszont gyatrán. Az az ideális állapot, amikor minden képességedet használod, és ezáltal másokon segítesz. Seth azt javasolja, hogy alkalmazzunk önhipnózist és enyhe transzállapotot arra, hogy földerítsük a problémát, amely betegségünket okozza. Ajánlja azt is, hogy egyszerően kérjük meg a belső Ént: tegye számunkra tudatossá, felfoghatóvá a választ. Ha a belső problémát nem fedjük fel, akkor a tünetet egyszerően felváltjuk egy másikra. Több ülésen foglalkozott azokkal a konkrét lépésekkel, amelyeket ezen a téren kell megtenni. Az álmok nagyon fontosak, mert felfedik a problémát, és azért is, mert az álomban a megoldás is megtalálható. Ezért a következő fejezetet azzal kezdem, hogy ismertetem Seth javaslatait az álmok terápiás alkalmazásáról. Az útmutató egyszerő, bárki követheti.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07


Ezt az írást még senki nem értékelte, légy te az első
Klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!

  

Vissza a  témakörhöz


AsztrálFény
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on! Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel.

AsztrálFény
AsztrálFény - ezoterikus parapszichológia
Ügyfélszolgálat, e-mail:info@asztralfeny.hu, telefon: 06-30 820-1008
© 1998 - Minden jog fenntartva!

Az AsztrálFény oldalak az Internet Explorer böngészőre vannak optimalizálva.

hirdetés
Szolgáltatókat keresünk!


 
AsztrálFény nyitó oldal AsztrálFény nyitó oldal

 

Kedves Vendég!

Még nem vagy bejelentkezve.
»»
Bejelentkezés
««

Ha még nem vagy regisztrálva:
»»
Regisztráció
««

Jelenleg rajtad kívül
9 vendég
nézegeti az
AsztrálFény
oldalakat

 
Fent vagyunk a Facebook-on is!
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on!
Ha tetszik ez az oldal
ajáld másoknak is ...

 
A Biblia kódja

Mintegy "véletlenül" kezdődött a kaland, úgy 1992 magasságában, mely nagy mértékben valószínősítette az ezoterikusok körében meglehetősen a kisebbséget képveselő "eleve elrendeltetés" elméletét elfogadó csoport elképzeléseinek igazát.
 
 
Partnerprogram

  Pénz...
   Pénz...
    Pénz...
Partner program
Legyen a
partnerünk!

Keressen pénzt,
a mi segítségünkel!
»klikk...«
info@asztralfeny.hu