AsztrálFény nyitóoldal
hirdetés
Tarot - spirituális válaszok
Kincsesbánya - ezotérikus írások Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.


Vissza a  témakörhöz

A jövendő

Erre a kincsre eddig 7497 alkalommal voltak kíváncsiak.


Eljött egy idő, amikor úgy gondoltam: megszoktam Sethet. Az ülések, melyeket eleinte annyira furának éreztünk, életünk részévé váltak. Sok minden volt, amit nem értettem - ez ma sincs másként -, de bíztam benne, hogy ki tudom teljesíteni képességeimet, és képes leszek még többet megtanulni. Viszont úgy gondoltam, maguk a Seth-ülések többé-kevésbé változatlanok lesznek. Most, hogy újraolvasom a korábbi szövegeket, látom már, mekkorát tévedtem. 1968 áprilisában teljesen gyanútlanul ültünk le a szokásos hétfői üléshez, nem is sejtve, hogy valami rendkívüli fog történni. Én a hintaszékbe telepedtem, Rob a kanapéra, jegyzetelésre készen. Rob szerint Seth hangja aznap este különösen erős volt. Nyitott szemem a szokásosnál is jobban elsötétedett, és Seth mintha feszült figyelemmel nézte volna Robot. A 406. ülést Seth azzal kezdte, hogy megmondta Robnak, milyen irányban haladnak majd az ülések az elkövetkező esztendőkben. - Eddig vázlatos körvonalakat kaptatok, de van idő kitölteni őket - mondta mosolyogva. - Bár, ami azt illeti, maga a körvonal sincs még készen... Azt akarjuk, hogy a valóságot úgy ismerjétek meg, ahogyan a ti álcarendszeretekben és más rendszerekben létezik; hogy tanulmányozzátok a rá vonatkozó általános törvényszerőségeket, amelyek függetlenek minden materializációtól. - Ennek az anyagnak egy része automatikusan választ ad sok kérdésre, amelyek foglalkoztattak benneteket - olyan problémákra, amelyeket a tudósaitok kutattak. Megbeszéljük az összes valóságrendszer között meglévő kölcsönhatást, ideértve azokat az érintkezési pontokat is, amelyek mindegyikben közösek. Ezek a pontok matematikailag levezethetők, és valamikor, a jövőtökben találkozási pontként fognak szerepelni, bizonyos esetekben átvéve az őrutazás szerepét. Több oldalnyi lett az anyag, amelyben Seth ismertette a jövőbeli ülések tematikáját. Közvetlenül ezután tartottuk az első szünetet. Még ekkor sem gondolta egyikünk sem, hogy ez az ülés bármiben különbözni fog a szokásostól. Viszont alig kezdtünk hozzá ismét, hirtelen valami hatalmas energiaáradást éreztem, amelyben "Én" majdnem elvesztem, és ez az energia magával sodort. Robnak természetesen nem tudtam szólni, hogy mit élek át, de ő is gyanította, hogy történik valami. Seth nagyon empatikusan viselkedett, például a szokásosnál is jobban figyelte Robot, és külön nyomatékot adott minden egyes szónak. - Ha szabadon, nyitva tartod ezeket a csatornákat, az anyagot a lehető legkevésbé torzítva kapod - jelentette ki. - Ruburtnak nagyon széles a látóköre; a valóságnak az a síkja, ahol én létezem, jóval túl van azon, ameddig az anyagi rendszerben élő egyének hatósugara elér. Neked és Ruburtnak gondoskodnotok kell arról, hogy ne színezze ki élményeit silány olvasmányokkal. Annak az anyagnak is van haszna; még jót is tesz, mert az emberek számára érthető módon magyarázza a valóságot, mert a támpontok és a képek ismerősek. De itt nincs szükség rájuk. - A továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol az olyan könyvektől, amelyek - ...kizárólag a hagyományos értelemben vett vallási témákkal foglalkoznak, és a valóságot e szők keretek között értelmezik. Rob ekkor figyelt fel az új, különös energiára Seth hangjában; az előadás egyre erőteljesebb lett. A szemem elsötétült. Rob jegyzetelés közben igyekezett sőrőbben felpillantani. Seth így beszélt: - A jövőben meg fogjuk próbálni mindkettőtöket közvetlen élményekhez juttatni bizonyos fogalmakkal kapcsolatban. Ezek a kísérletek párhuzamosan fognak haladni a fogalmak szóbeli ismertetésével. Halványan érzékelhetitek majd azt a sajnálatos, de elkerülhetetlen jelentésbeli veszteséget, amely mindig fellép, ha valamely fogalmat a fizikai világra vonatkozó kifejezésekkel próbálunk érzékeltetni. Ez újszerő tanulási módszer lesz; eléggé szokatlan és eredeti fordulat, amely a lehetőségek határáig mentes lesz a közhelyes jelképektől, mert azok az ilyen élmények során szinte automatikusan felülíródnak. Eddig értedő - Igen - felelte Rob gépiesen; a beszéd egyre gyorsult, alig tudta követni. Később sokszor végig kellett olvasnunk a fenti bekezdést, amelynek elhangzásakor - mint az olvasó hamarosan látni fogja - "átcsaptak a fejem fölött a hullámok". Seth hangja tovább erősödött. - Én az a Seth vagyok, akinek mondom magam, de annál több is vagyok. A Seth-személyiség az a részem, amelyik veletek a legtisztábban képes kommunikálni. Tudsz követniő Rob bólintott. - Igen - felelte. - Ez a Seth-részem bensőséges kapcsolatot teremtett mindkettőtökkel, és ilyesformán én magam is. Ez szorosan összefügg a személyiség energia-lényegével, amely természetesen minden személyiség forrása. A hang egyre erősödött. Rob arra gondolt: megkéri Sethet, hogy lassítson, de mivel nem tudta, mi történik, jobbnak látta, ha nem szól közbe. - Ruburt személyiségében van egy rejtett zug, és elfedve a tiédben is, amely aránylag zavartalan átjárást biztosít olyan csatornákhoz, amelyek a ti rendszeretekből általában igen nehezen érhetők el. A mai ülésen, ebben a percben a kapcsolat különösen tiszta. Most a szokásosnál jóval több energia áll rendelkezésre. Ruburt érezte már ezt korábban is, de félt megnyitni ezeket a csatornákat, amíg késznek nem érezte magát. - Létezik a dimenziók között valami, amit pszichológiai vagy lelki görbülethez, elhajláshoz hasonlíthatunk; az a bizonyos zug Ruburt személyiségében éppen olyan csúcspont, ahol létrejöhet a kommunikáció, a kapcsolatfelvétel. Ekkor Rob nagy meglepetésére Seth azt javasolta, hogy fejezzük be az ülést. Robnak ekkor azt a nemrégiben kapott procedúrát kellett végigcsinálnia, amely kihoz engem a transzból. (Akkoriban kezdődtek a korábbiaknál mélyebb transzállapotok; Seth azt ajánlotta, hogy Rob háromszor szólítson a nevemen.) Seth azt mondta: - Ma este valamennyivel túljutottatok azon a személyiségen, amelyet veletek megismertettem. Ha tovább beszélnék, akkor is vess véget a transznak. Rob többször szólított, de nem kapott választ. Ekkor megérintette a vállamat, mire hevesen összerándultam. A transzállapot félbeszakadt, de nem tudtam, mi történik velem. A hatalmas erőtér még ott áradt körülöttem. Úgy éreztem, ha felállnék, ez az erő átröpítene a falon. A fejemet óriásinak éreztem, a fülem méterekre eltávolodott. Ez az érzés nem volt új; a pszi-idő-kísérletekben éreztem már ilyet. De megtartani ezt az erőteret - ez más volt, mint eddig bármi. Megráztam a fejem. - Húha! Ha eddig kételkedtem volna... Akármi folyik itt, az nem belőlem ered, nem az én személyiségemből. - Később ezt írtam jegyzeteimben: "Óriási energia áradt keresztül rajtam; hála Istennek, azzal a határozott bizonyossággal, hogy messze a személyemen túlról ered, és a végállomáson szavakká fordítódik. Úgy érzem, ez ugyanolyan fontos esemény, mint a legelső Seth-ülés. Kétségbevonhatatlanul érezhető volt a kapcsolat. Azt éreztem, hogy valami mindent magába foglaló valóság érintett meg. Következő szerdán, ahogy közeledett az ülés ideje, eléggé elbátortalanodtam. Pontosan kilenckor fogtunk hozzá, de Rob azonnal tudta, hogy ez nem lesz szokványos ülés. Már a hang is más volt. Sokkal jobban hasonlított az én hangomhoz, de mégsem az enyém volt. Seth mély hangszíne, mozdulatai, jellegzetes szóhasználata - mindez hiányzott. A hang sokkal halkabb volt a szokásosnál. Robnak nagyon kellett fülelnie, hogy minden szót megértsen. - A legutóbbi ülésen tapasztalt fejlemény lehetősége a legelső ülés óta megvolt, de mégsem szükségszerően következett be. Ha nem történt volna meg, sok fontos jövőbeli továbblépés útja zárva marad. Ahol a Seth-hang a legerősebb, a legharsányabb volt, azok a pontok gyakran jelentettek olyan nyílásokat, ahol a továbblépés létrejöhetett. Különböző okok miatt ez a módszer mégsem került felhasználásra. Az energia átirányítódott volna a hangból, amelybe már beleépült. A hangszín most világosabb lett, a tempója ritmikusabb. - A belső mindenség törvényei [értsd: amelyeket Seth átadott nekünk] nem könyvekben leírt törvények. Ezek kísérletek, hogy szavakba foglalják a belső valóság mibenlétét. Ahhoz, hogy elmagyarázzam, szét kell válogatnom a fogalmakat, ki kell bontanom őket, és ebben a folyamatban szükségszerően sok minden elvész. - Ezt az elveszett anyagot, ahol csak lehet, megpróbálom szubjektív élményeken keresztül érzékeltetni veletek; ezek majd kitöltik a szavak helyét. A körülményekhez képest változni fognak, de most már, a legutóbbi ülés fejleménye után, sokkal többre van lehetőség. - Minden egyszerő törvény, amit a belső univerzummal kapcsolatban átadtam, a valóságban csupán apró, fogyatékos megállapítás, háromdimenziós fogalmakkal kifejezve, mégis több, mint amit eddig valaha átadtak: az adott körülmények között a lehető legjobb megközelítés. A szavak csak felszínes utalást adhatnak a színekről vagy a hangokról azok számára, akik maguk nem tapasztalták meg ezeket, ugyanígy a valóság mibenlétébe is csak felszínes bepillantást nyújthatnak. Remélem, hogy a különféle szubjektív élményeken keresztül, ahol csak lehet, sikerül megéreztetni veletek magukat a fogalmakat. - A belső érzékek bizonyos mértékig megmutatják majd a belső lét valóságát, és az új fejlődési szakaszban Ruburt ezeket az érzékeket hatékonyabban használja, mint azelőtt. Vannak bizonyos változások a kapcsolatteremtésben. Emiatt Ruburt furcsa érzéseket él át. Ebből a szövegből is csak részleteket közlök, de mialatt ezek a szavak elhangzottak, a hang egyre lendületesebb és nemtelen lett: sem férfi-, sem női hang. Végül megállapodott: magas, tiszta, távolságtartó és szenvtelen volt. - A Seth-személyiség egy közvetítő, hiteles személyiség volt. A személyiség-Gestaltokról szóló, eddig átadott információ értelmében ennek a fejleménynek érthetőnek kell lennie. Seth az, aki én vagyok, de én több vagyok, mint Seth. Seth mégis önálló, és továbbra is fejlődik, ahogy én is. A tág jelenben létezünk mind a ketten. Van olyan anyag, amit ő tisztábban tud átadni, mint én. Rob itt felkapta a fejét. Ha nem Seth beszél, akkor kiő - A legutóbbi üléseken én voltam a szövegek forrása; Seth pedig, ahogy ti ismeritek, olykor néma társként mőködött közre; segített Ruburtnak megtalálni a helyes fordítást, de személyében félreállt. A korábbi üléseken Seth maga fordította le a tőlem kapott szövegeket, hogy Ruburt fogadni tudja. - Most pihenjetek. Seth, ahogy ti ismeritek, mindig része lesz az üléseknek. ő a kapocs közöttünk, ő az a részem, akit elküldtem hozzátok. Szabad akaratából mőködött közre. Itt szünetet tartottunk, és eléggé könnyen visszatértem a transzból. Ez jó alkalom volt arra, hogy elmeséljek Robnak valamit, ami közvetlenül az ülés megkezdése előtt történt. Az az érzésem támadt, mintha egy kúp ereszkedett volna a fejem fölé. Nem gondoltam azt, hogy egy valóságos, megragadható téridom van ott, de a formáját mégis egész határozottan éreztem. Az alapja olyan átmérőjő lehetett, mint a fejem, és a csúcsa fölfelé nézett, mint a piramisé. Azóta gyakran tapasztaltam ezt a kúphatást, és mindig az ilyen üléseken. Folytattuk az ülést, és amikor az új hang megszólalt, ismét átéltem azt az elsöprő erejő energiát. - Mindig is velem voltatok kapcsolatban, bár belőlem csak egy töredéket "láttatok". Ne feledjétek, hogy minden név esetleges; csak a ti kedvetekért használjuk őket. Seth neve vagy az enyém alapvetően nem fontos. Ami fontos, az az egyéniség, és az olyan dolgokban folytatódik, amiről sejtelmetek sincs. - A legfontosabb és az egyetlen alapvető szempontból Seth én vagyok, felruházva bizonyos tulajdonságokkal, melyek az enyémek, s amelyeket a veletek való kapcsolatban használok. Ismétlem: a Seth-személyiség érvényes, független, és része az én identitásomnak. Seth ugyanúgy tanul, ahogyan én. - Egyszerő hasonlatképpen nevezhettek engem jövendő Sethnek. Seth, egy "magasabb" fejlődési fokon. Ezt persze nem szabad szó szerint értelmezni, mivel mindketten teljesen függetlenek vagyunk, és egyidejőleg létezünk. - Vannak bizonyos okok, amelyek miatt ez a kapcsolat létrejött. Bizonyos események összekötöttek bennünket, és fordulópontként szolgáltak különböző személyiségeink számára. Furcsa mód az, ami most vagyok, összefügg azzal, ami te vagy. - Léteznek kapcsolódási pontok, amelyeknek semmi közük az általatok ismert időhöz, és amelyek minden személyiségre jellemzőek: új energia forrásai, amelyeket az egyéni Ének erős lelki kapacitása hoz létre néha. Ezeken a pontokon új Én-egységek keletkeznek, s eredetük szikrája az előző mondatban ismertetett módon pattan ki. Ezek aztán szétszóródnak, elindulnak a maguk útján, de a közös eredet és a lelki születés összetartó ereje megmarad. (Ezen a ponton csillagok születéséről láttam belső képeket - gondolom, azért, hogy felismerhető vizuális fogalmakban jelenjék meg az információ.) - Ezek a személyiségek teljesen eltérő módokon, különböző dimenziókban fejlődhetnek, de erős vonzás, kölcsönhatás mőködik bennük. Van egy kapcsolódási pont, ahol a különböző dimenziók között át lehet juttatni a tudást, és Ruburt pontosan azokon a koordinátákon van, ahol az ilyen kommunikáció lehetséges. Hogy miért, annak oly sok oka van, hogy most nem részletezem. - Ez a kommunikáció, bár a ti időtökben történik, más dimenziókban mégis meghatározza saját személyiségetek úgynevezett "jövőbeli" fejlődését, és a kapcsolat ezekkel a személyiségekkel is felvehető. Én úgy tekintek vissza rátok, mint olyan Énekre, amelyekből származom, de több vagyok, mint ami ti lesztek, ha túljutottatok az én általam megismert dimenziókon és időn. - Mert én teljesen elszakadtam tőletek, és a ti fogalmaitok szerint idegen vagyok. Már önmagában az a tény is rendkívüli, hogy egyáltalán kapcsolatba kerülhettek velem. Ha viszont nem tudtatok volna velem kapcsolatba lépni, nem lehetnék az, aki vagyok. A hang itt nagyon tiszta, erős és hővös volt; Rob szinte megilletődve hallgatta. - Én azonban több vagyok, mint az a részem, amellyel fel tudjátok venni a kapcsolatot, mert csupán egy részem az, amely megismerte a ti valóságotokat. Rendkívül fontos tehát, hogy ez a szöveganyag ne torzuljon el, mivel a kommunikáció többsége ettől eltérő, sőrőbb szinteken történik - ezek a szintek oly közeli kapcsolatban vannak a ti rendszeretekkel, hogy még a legkevésbé torzított adatok is erős torzítással kerülnek át; a kommunikálók maguk sem veszik észre, hogy olyan valóságokat teremtenek, amelyeket képesek leírni. - Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megértessem veletek a jövendő ülések alapjait. Seth, ahogy ti ismeritek, mindig az a Seth lesz, akit megismertetek, mert akár önmagam nevében, akár őrajta keresztül beszélek, közöttünk mindig ő lesz a kapocs, az összekötő. Úgy is fog megjelenni, ahogyan megismertétek. Vannak bizonyos érzelmi elemek, amelyek kizárólag az ő lényének sajátjai. - Az én személyiségstruktúrám teljesen különböző - számomra fölöttébb eredményes, de a ti számotokra ismeretlen. Nem akarom, hogy azt érezzétek: elvettem tőletek egy barátot. Én is barátotok vagyok. Sok tekintetben ugyanaz a barát. Más részeimnek másutt van dolga, mert tudatában vagyok más dimenziókban való létemnek is: számos Énemet figyelemmel kísérem és irányítom. Az ülés után Rob meg én fenn maradtunk, hogy megbeszéljük a történteket. - Ez kész őrület - mondtam. - A szokásos Seth-üléseken valami olyasmit érzek, mintha Seth venné át az uralmat, bár nem szeretem ezt a kifejezést. Ezzel a mostani személyiséggel viszont kilépek önmagamból, nem tudom, hová, és a testem üres marad. Nem tudom, hogy kerülök oda, akárhol legyen is, és azt sem tudom, hogyan jutok vissza. Rob bólintott. Mindketten valahogy majdnem szomorúak lettünk. Azt hiszem, attól tartottunk, hogy vége a megszokott Seth-ülések sorának, és valami új veszi át a helyüket. - Különben is - mondta Rob -, hogy hívjuk ezt az új személyiségető - Tudtuk, hogy ennek lényegében nincs értelme, de mégis úgy éreztük, szükségünk van egy névre, valamiféle megjelölésre. És tulajdonképpen miben különbözik ez az új személyiség Sethtőlő Mit tudhat, amit Seth nem tudő - Bár lenne akár férfi, akár nő - mondtam. - Ez a nemtelen személyiség annyira fura. Néhány kérdésünkre megkaptuk a választ 1968. június 8-án, a következő ülésen, amely sorrendben a 419. volt. Közvetlenül az ülés előtt újra éreztem azt a piramishatást. Kissé zavart mosollyal úgy helyezkedtem el, hogy pontosan ott legyek, ahová a piramis leereszkedett. Az ülésen részt vett egy barátnőnk, Pat Norelli is. - Megmondtam, kik vagyunk. Mi vagyunk Seth, és akármikor szóltunk, mindig Sethként ismertek bennünket. Ez az entitás még azelőtt keletkezett, hogy a ti időtök létrejött volna. A kezdet kezdetén, sok más entitással együtt szerepe volt abban, hogy az energia formát öltsön a fizikai anyagban. Nem vagyunk egyedül ebben a vállalkozásban, mert más, hozzánk hasonló entitások is megjelentek és szóltak már az évezredeitek során. - A mi entitásunk önálló identitással rendelkező Ének sokaságából áll, s ezek közül sokan dolgoztak már ezen a feladaton. Üzeneteik alapvetően mindig ugyanazok voltak, jóllehet kommunikációjuk idejének és körülményeinek különbségei átszínezhették őket. - Megtanítottuk az embert beszélni, még mielőtt a nyelv megismerte volna a szótagokat. Mindig a célnak éppen megfelelő személyiségjegyeket öltjük magunkra, mert a mi valóságunkban teljes belső Ének egész tárháza áll rendelkezésünkre, és mi valamennyien Seth vagyunk. Arra törekszünk, hogy lefordítsuk a valóságokat olyan fogalmakra, amelyeket megérthettek. Arcunk és alakunk változhat, de alapvetően mindig ugyanaz vagyunk. Sokan nem nyilvánultak meg földi testben; én sem. Az univerzumok végtelenjében szórtuk szét magunkat, mint a vetőmagot. - Fizikailag kisebb tömegnek látnál engem, mint egy szem mogyorót, mert az energiám rendkívül koncentrált. Intenzív tömegként létezik, talán mint egy végtelen sejt, amely egyszerre van jelen a dimenziók végtelenjében, és saját valóságából nyúl át az összes többibe. - Mégis, ebben a csekély tömegben az intenzitás emlékeket és tapasztalatokat hordoz, amelyek egymásban helyezkednek el, mint az elektromágneses tekercsek, s ezeken keresztül utazni vagyok képes - áthelyezkedhetem például más Énjeimbe, amelyeket ismertem, s melyek identitásom részei, és gyönyörőségesen szabadok; mert ti sem teljes személyiségként léteztek emlékezetemben, hanem növekedtek benne. - Növekedtek emlékezetemben, miként a fa növekszik a térben, és ahogy változtok, úgy változik az én emlékezetem is. Veletek kapcsolatos emlékezetem magában foglalja lehetséges Énjeiteket is, és mindezek a koordináták egyidejőleg léteznek egy olyan pontban, amely teret nem foglal el. - Megmondtam neked, hogy Ruburt személyisége úgy mőködik, mint egy görbület a dimenziók között. Bizonyos koordinátákon, bizonyos pontokon mintegy átjáróként szolgál. A személyiség általában sok valóságban létező összetevőkből áll, és csúcspontot képez. Az ablak nem láthat át önmagán, de te átláthatsz az ablakon. Ruburt személyisége átlátszó ebből a szempontból. A következő ülés megmutatta, mekkora különbségeket jelent ez az új fejlemény. Voltak percek, amikor rettenetesen meg is rémültem. De mégis új élmények lehetőségét nyitotta meg előttünk, és példát adott még egy jelenségre, amely az ülések keretei között előadódhat. Barátunk, Phil - az ügynök, akiről meséltem már - benézett egy este; az ülést szokás szerint kilenckor kezdtük. Seth bizonyos üzleti ügyekről beszélt Philnek, és válaszolt Phil néhány kérdésére. A szünetben aztán megéreztem a már ismerős piramiseffektust, és amikor folytattuk, a másik személyiség szólalt meg. Seth mély hangja és eleven gesztusai után a különbség meglepte Philt, aki ezt az új személyiséget nem hallotta még. A testem olyan lett, mint egy bábu, az arcom kifejezéstelenné vált. Közvetlenül a hang megszólalása előtt éreztem, hogy a tudatom eltávozik a láthatatlan piramison keresztül, mint a huzat a kéményben. De semmi jele nem mutatkozott annak, hogy ezen kívül bármi más fog történni. A hang ezt mondta: - Olyanok vagytok, mint a játszadozó gyermekek, és azt hiszitek, hogy ezt a játékot játssza mindenki. A fizikai élet nem törvényszerő. Identitás és tudat sokkal korábban is létezett, mint hogy a ti Földetek létrejött volna. Fizikai testeket láttok, és azt feltételezitek, hogy minden személyiségnek fizikai formában kell megjelennie. Az anyag mögött a tudat a hatóerő, és a tudat a fizikai valóság mellett sok másféle valóságot is megteremt. Csak azért tőnik úgy nektek, hogy a fizikai valóság a létezés törvényszerő módja, mert érzékelésetek korlátozott. - Jelenlegi tudatotok forrása és ereje sohasem volt anyagi természető, és ott, ahol én vagyok, sokan nem is tudnak arról, hogy ilyen anyagi rendszer létezik. Az anyagi rendszer illúzió, de el kell fogadjátok, és ebből a nézőpontból kell megpróbálnotok a rajta túl lévő valóságokat megérteni. Az illúzió valóságos, hiszen létezik. A ti valóságotok nem azonos az enyémmel, és részben azért veszek részt ezeken az üléseken, hogy megismertessem a Ruburtnak nevezettet a belső utazással. El kell hagynia a fizikai rendszert, s eközben meg kell tapasztalnia, el kell sajátítania bizonyos szokásokat és pályákat, amelyek előnyösen felhasználhatók. Ezen az utolsó mondaton akkor senki sem gondolkodott el különösebben, csak később, az ülés további fejleményeinek ismeretében. A hang még szólt egy darabig, és én elég nehezen tudtam "visszatérni". Mintha valahol magasan, a sötétségben függtem volna, de azt is éreztem, hogy Seth ott van a közelemben. Eltelt néhány perc. Hirtelen Seth jött át, hangosan és tisztán. A két személyiség között akkora volt a különbség, hogy még Rob is összerezzent tőle. Seth tréfálkozni kezdett. - Most, hogy a "Nagy Testvér" elmondta a magáét, visszahozom közétek Ruburtot. Miután Seth átjött, elég könnyen kijutottam a transzból. Pár percig beszélgettünk, aztán folytatódott az ülés, és elkövetkezett életem egyik legkülönösebb élménye. Eléggé nehéz leírni, ezért először azt idézem, amit a "másik" hang mondott. - Saját identitásotok és valóságotok belső részeit nem ismeritek, mert nem tudjátok tárgyiasítani őket, és ezért számotokra nem érzékelhetők. Annyi energiát használtok fel ezekre a fizikai produkciókra, hogy a sajátotokon túli más valóságok érzékelésére már nem jut. Mint az építőkockával játszó gyermekek, figyelmetek fókuszában a fizikai építőkockák állnak. - Érzékelhetnétek más alakokat és formákat is, de nem érzékelitek. Még én is, amikor más valóságokról beszélek nektek, kénytelenségből az "alak" és "forma" szavakat használom, különben nem értenétek meg. Megkaptátok tőlünk a matematikát; ez az igazi matematikának csak halvány árnyéka, mert itt is ragaszkodtok a valóság korlátok közé szorításához. A fejlődés számotokra nagyobb építőkockák létrehozásából áll. Közülünk mégsem gondol senki arra, hogy mérgesen félrerúgja kockaépítményeiteket, vagy rátok szóljon, hogy tegyétek már el a gyermekjátékokat - bár egy napon ezt fogjátok tenni. - Később, még a ti időtökben mindannyian úgy fogtok lenézni erre a fizikai rendszerre, mintha apró ablakon bekukucskáló óriások néznék azokat, akik átveszik a helyeteket, és mosolyogni fogtok. De nem akartok majd ott maradni, sem visszakúszni az apró nyílásokon. Mi óvjuk az ilyen rendszereket. Alapvető, ősi tudásunk és energiánk automatikusan mozdul, hogy tápláljon minden rendszert, amely fejlődik. Ekkor felsikoltottam, és hevesen reszketni kezdtem. Rob azt hitte, hogy felborul velem a súlyos hintaszék. Rob és Phil talpra ugrott, Phil fel is rúgta a padlóra tett söröspoharát. Rob a kezemet dörzsölgette, és megpróbált visszahozni a transzból. Most a saját jegyzeteimből idézek, amelyeket még aznap vetettem papírra. Amikor a személyiség a fizikai valóságot a gyermekek építőkockáihoz hasonlította, azt mondta, hogy a mi jövőnkben az egyének úgy térnek majd vissza lenézni a fizikai valóságra, mintha óriások kuporodnának le a padlón játszadozó gyerekeket figyelni. (Miközben a hang beszélt, nekem természetesen csukva volt a szemem, de később elolvastam Rob jegyzeteit az ülésről.) És valahol ekkor, ezen a ponton megláttam egy óriás arcát, amint bekukucskál a nappalinkba; arca betöltötte az egész ablakot. A következő pillanatban a saját testem, meg a szoba, meg minden, ami benne volt, elkezdett irtózatos méretőre növekedni. A testem hatalmasra duzzadt. Éreztem, ahogy a belső szerveim egyre nagyobbak lesznek. Ezzel egy időben a bútorok is, meg minden egyre nagyobb és nagyobb lett. Mintha a szoba akkora volna, hogy magába foglalhatja az egész várost. De minden arányosan növekedett meg, megtartva eredeti alakját. Nem azt éreztem, mintha ez történne. Számomra ez megtörtént, a szó szoros értelmében. Pánikba estem, és kiabálni kezdtem. Jó pár perc eltelt, míg Rob vissza tudott hozni a transzból, de addigra már el is szégyelltem magam a gyávaságom miatt. Rob aggódott miattam, nem volt benne biztos, hogy folytassuk-e az ülést, de én már igazán röstelltem, hogy ekkora ribilliót csaptam, és azt is tudtam, hogy ez az élmény fontos volt. Visszatértem a transzba, de csakhamar újból abba kellett hagynom. Most Rob jegyzeteiből idézek; ezeket közvetlenül az ülés folytatása előtt írta le. Reméltem, hogy ezzel vége az ülésnek, de nyilvánvaló volt, hogy Jane folytatni akarja, vagy legalábbis kész folytatni, a nyugtalanító élmény ellenére is. Megpróbáltam lebeszélni róla, de a szeme minduntalan lecsukódott. - Megyek a másik valaki felé - mondta. - Most haladtam el Seth mellett, aki valami tréfásat mondott, olyasmit, hogy ez milyen óriási élmény. - Miért nem jössz visszaő - kérdeztem. - Nem tudom, hogyan kell - felelte Jane. 22 óra 55 perc. Jane a már ismerős, erős, hővös, tiszta, rendkívül távolságtartó hangon folytatta. - A fizikai valóság építőkockái nagyon valóságosnak tőnnek annak szemében, aki benne van a perspektívájukban. Ruburt rendszerek közötti utazást élt át. Ez nem szükségszerően volt kellemetlen, csak ő élte át így. Először egy mikroszkopikus kalandban volt része. A tudat nem foglal el teret - ezt jól meg kell értened. Aztán visszalépett a ti rendszeretekbe, a fizikai építőkockák közé, és a kontraszt miatt ez a rendszer ijesztően nagynak tőnt számára. - Amikor kapcsolatot teremtünk, Ruburt tudata és személyisége koncentrált formában útra kel - a ti fogalmaitok szerint valahogy úgy, mint egy porszem a világőrben ő; a tudat a lényegére redukálódik. Aztán ebből az élményből visszaejtjük a fizikai rendszerbe. A gyerekek építőkockái az ellentét miatt óriásinak tőnnek - az élmény a fogalmakkal volt kapcsolatos. A fenti monológ alatt szubjektív élményeim folytatódtak. Most sem tudtam, mit mond a hang, csak később jöttem rá, hogy élményeim párhuzamosak voltak a szöveg értelmével. Néhány részlet a feljegyzéseimből: Megéreztem fizikai világunk mikroszkopikus voltát, összehasonlításában... nagyon nehéz ezt szavakba foglalni. Ezt egy átmeneti elhagyatottságérzés kísérte - azt hiszem, az én elhagyatottságom. Mielőtt ez a személyiség megszólalna, mindig érzem azt a piramist a fejem fölött. Általában azon keresztül "emelkedem fel". Ezúttal viszont, fenn, a piramis csúcsánál megláttam ugyanazt az óriási fejet, amint lenéz rám és a szobára, mintha mikroszkópon át szemlélné. Ha ez azt jelentette, hogy a szoba és minden, ami benne van, ezúttal zsugorodni fog, ahogy az előbb megnövekedett - márpedig elmondhatom, hogy éppen ez történt -, hát én nem voltam felkészülve erre az élményre. Kerestem a hangomat, hogy megmondjam Robnak: fejezzük be az ülést, de hangomat a másik személyiség használta. A fentiekben az "én" szót használom ugyan, de "én" annyira része voltam az eseménynek, hogy nehéz lett volna elválasztani magamat tőle. Most, hogy ki akartam szabadulni, ismét megpróbáltam használni a hangomat. Ezúttal "önmagamra találtam", összeszedtem magam, és amikor a másik személyiség egy pillanatnyi szünetet tartott, megleltem a hangszálaimat is. Körülbelül itt történt, hogy megláttam a piramison át lefelé bámuló, óriási arcot. Az előző esetben akaratlanul felsikoltottam. Most rájöttem, hogy megszólalhatok, és véget vethetek az élménynek. Sethtel ilyen kérdések föl sem merültek. ő nem gyakorolt rám nyomást, hogy folytassam az ülést, most viszont meg kellett tanulnom, hogyan fejezhetem be saját akaratomból. Nem hiszem, hogy ez a másik személyiség megértette volna: ez az élmény számomra kellemetlen, vagy akár, hogy ezek a szavak bármit jelentettek volna számára. Az információt ilyen és ilyen módon kell átadni, és pont. Neki ennyi volt az egész. Azt sem tudom, felfigyelt-e egyáltalán a reakcióimra. Rendkívül megrázó volt. Ha egy pszichológus azt állítja, hogy az egész merő hallucináció, akkor is el kell ismernie, hogy korántsem volt véletlenszerő, hanem jól, célratörő és hatásos módon meg volt rendezve. A növekedési epizódban még rémítőnek éreztem, hogy összeolvadok a mozgással. Mindent összevetve azt hiszem, a második epizódban elég jól reagáltam: amikor úgy éreztem, hogy ennyi elég egy estére, véget vetettem neki. Másodszor már nem hagytam magam ide-oda dobálni, és amikor megsejtettem, milyen élmények várhatók még, megszüntettem a transzállapotot. Tehát tanultam az első esetből. Ez az ülés több, mint egy évvel ezelőtt volt. Szokásos Seth-üléseink ma is folytatódnak, ez a másik személyiség csak néha szólal meg. őt Seth Kettőként szoktuk emlegetni. Az ő ülésein gyakran kerülök valamilyen szubjektív élmény közepébe, de már megtanultam, mit kezdjek magammal, ha ez bekövetkezik. Egy szünetben például Rob fölvetette a kérdést, vajon milyen lehet anyagtalannak lenni. Amikor folytattuk az ülést, hirtelen lebegő állapotban találtam magam, tökéletesen a tudatom birtokában, éberen, de testtelenül, az őrben. Amennyire meg tudtam állapítani, nem volt alakom, de tökéletes mozgási szabadságot élveztem - mintha tudatos levegő lettem volna. Ez alkalommal nem ijedtem meg, mert rájöttem, hogy ez a válasz Rob kérdésére. Miközben én ezt éltem át, a szenvtelen, ritmikus, szenvtelen hang elmagyarázta, milyen a nem fizikai lét. A két személyiség közötti különbség kiváltképp szembetőnő volt az egyik közelmúltbeli ESP-csoporton, amikor Seth a legjobb formáját mutatta, a csoport minden egyes tagja iránt egyenként érdeklődött. Mint ilyenkor mindig, a mimikám rendkívül eleven volt, és megvoltak Seth jellegzetes gesztusai is. Miután minden egyes jelenlévővel beszélt egy percet, Seth némi humorral így folytatta: - Remélem, megnyerő, behízelgő a személy, aki idejár; jellemvonásai olyanok, hogy viszonyulni tudtok hozzájuk. - Ezek a jellemvonások a sajátjaim: valóban az vagyok, akinek mondom magam. És mégis, az a Seth, akit ismertek, csak egy része teljes valóságomnak: az a rész, amelyik létezett fizikai formában is, és így megérti problémáitokat. - De ezen az Énen túl létezik egy másik Én és ismét egy másik, amelyeknek teljesen tudatában vagyok. És annak az Énnek a számára az anyagi valóság csupán olyan, mint egy lehellet, vagy egy füstpamacs a levegőben. Annak az Énnek nincs szüksége azokra a jellemvonásokra, amelyeket ismertek és énhozzám kapcsoltok. A hang telten, harsányan zengett. Aztán csend lett. A másik személyiség ekkor jelent meg először a csoport előtt. Seth minden gesztusa, jellegzetes manírja egyszeriben eltőnt. Az a magas, nem nélküli, hővös hang szólalt meg. Szinte dallamos volt, hajlítások nélkül, különálló hangjegyekként szóltak az egyes szavak. - Ez az Én azt mondja nektek: az emberi valóságon túl létezik még valóság, és olyan élmény, amely nem önthető szavakba, és nem fordítható le emberi fogalmakká. - Ez az élmény talán hidegnek tőnik számotokra, de ez a kristályosan tiszta létezés, ahol a tapasztaláshoz nincs szükség időre; ahol a belső Én magában foglal minden emberi tudást, amelyet különböző létezéseken és reinkarnációkon keresztül összegyőjtött, mert az mind elkódolódott, és kitörölhetetlenül létezik. Ti magatok is léteztek ebben a valóságban. - Tanuljátok meg, hogy fizikai atomjaitokban ott zeng még minden tudás eredete, és minden emberi vonás, amelyet magatokban megismertetek, itt is létezik. - Tehát én Seth vagyok, aki túl van az általatok ismert Sethen. És bennem zeng még ennek a Sethnek minden tudása és vitalitása. A ti fogalmaitok szerint én az eljövendő Seth vagyok, de számomra ezek a megjelölések semmit sem jelentenek. - Mentális képeket adtunk nektek, és e képek alapján megtanultátok olyanná formálni a világot, amilyennek ismeritek. Átadtuk nektek a bonyolult, összetett, szent mintákat, amelyek alapján megalkothatjátok az általatok ismert összes anyagi dolgot. - Agyatok legapróbb sejtje is a tőlünk kapott tudatminták alapján nyert formát. A teljes rendszert mi kezdeményeztük. Mi tanítottunk meg benneteket a valóság formálására.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07


Ezt az írást még senki nem értékelte, légy te az első
Klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!

  

Vissza a  témakörhöz


AsztrálFény
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on! Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel.

AsztrálFény
AsztrálFény - ezoterikus parapszichológia
Ügyfélszolgálat, e-mail:info@asztralfeny.hu, telefon: 06-30 820-1008
© 1998 - Minden jog fenntartva!

Az AsztrálFény oldalak az Internet Explorer böngészőre vannak optimalizálva.

hirdetés


 
AsztrálFény nyitó oldal AsztrálFény nyitó oldal

 

Kedves Vendég!

Még nem vagy bejelentkezve.
»»
Bejelentkezés
««

Ha még nem vagy regisztrálva:
»»
Regisztráció
««

Jelenleg rajtad kívül
9 vendég
nézegeti az
AsztrálFény
oldalakat

 
Fent vagyunk a Facebook-on is!
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on!
Ha tetszik ez az oldal
ajáld másoknak is ...

 
A reinkarnációról

Éltünk-e már korábban, és fogunk-e élni halálunk utánő Seth szerint mindannyian reinkarnálódtunk már, és ha befejeztük földi életeink sorozatát, más valóságrendszerekben tovább létezünk majd. Minden életünkben olyan körülményeket tapasztalunk meg, amelyeket saját magunk előre választottunk, a feladatokat és kihívásokat saját szükségleteinkre szabjuk, hogy fejlesszük képességeinket.
 
 
Partnerprogram

  Pénz...
   Pénz...
    Pénz...
Partner program
Legyen a
partnerünk!

Keressen pénzt,
a mi segítségünkel!
»klikk...«
info@asztralfeny.hu