Seth hangja - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Seth hangja

Erre a kincsre eddig 17100 alkalommal voltak kíváncsiak.

Mindezek közben délutánonként a helybeli galériában dolgoztam. Délelőtt az ESP-könyvemen munkálkodtam: kísérleteink eredményeit írtam le. Még mindig nem szóltunk senkinek arról, mivel foglalkozunk, kivéve a barátunkat, Billt. Igazából a könyv megjelenéséig nagyon kevesen tudták, miben sántikálunk. Ma már nem tudom, mire volt jó ez a nagy titkolózás, de akkoriban úgy éreztük, tanácsos távol tartani a külvilágot és kérdéseit. Nekünk magunknak is bőven voltak megfontolni való kérdéseink. Most, hogy megszabadult a táblától, Seth személyisége sokkal szabadabban mutatkozott meg, különösen a meglepő tizennegyedik ülés után. Nem hiszem, hogy Rob valaha is el fogja felejteni. Még tartott bennünk az addig történtek okozta megdöbbenés. Még mielőtt elkezdtük volna, már lámpalázas voltam, nem tudtam, most is átjön-e Seth, vagy nem. Akkoriban mindig attól féltem, hogy transzba esem, kinyitom a számat, és - semmi! Vagy, ami még rosszabb, zagyvaságokat kezdek locsogni. Ráadásul azt sem tudtam, hogyan szerzek tudomást arról, hogy Seth készen áll. Az üléseket este kilenckor kezdtük. Öt perccel kilenc előtt vett erőt rajtam az az érzés, hogy már megint leugrom a magas trambulinról a mély medencébe - de nem vagyok biztos abban, hogy tudok úszni. Az ülés úgy kezdődött, mint a többi, semmi jel nem utalt arra, hogy bármilyen változás várható. Itt szeretném megemlíteni, hogy azóta több könyvet olvastunk az érzékszerveken túli érzékelésről, de a hanggal való kommunikációról egyet sem találtunk. Olvastunk a Patience Worth-féle esetről, ahol egy bizonyos Mrs. Curren regényeket és verseket írt az Ouija-tábla segítségével és automatikus írással, de az tökéletesen idegen gondolat volt, hogy valaki egy másik személy helyett beszéljen. Eszünkbe sem jutott, hogy a hangom megváltozhat. Ezen a tizennegyedik ülésen ötven percig beszéltem Seth nevében folyamatosan - mindaddig ez volt a leghosszabb, szünet nélküli monológ. Seth azzal kezdte, hogy teremtsünk magunknak kiegyensúlyozottabb társasági életet - járjunk el otthonról gyakrabban, találkozzunk emberekkel -, hogy ellensúlyozzuk a paranormális élménnyel járó intenzív belső megterhelést. Aztán belekezdett első fejtegetésébe a belső érzékekről; ez a téma tökéletesen új volt számunkra. A későbbiekben részletesebb kifejtésére is sor került. - A ti síkotokon minden a materializációja valaminek, ami a ti síkotoktól függetlenül létezik. Ennélfogva az érzékeiteken belül léteznek más érzékek is, amelyek befelé figyelnek. Érzékszerveitek a külvilágot érzékelik. A belső érzékszervek egy belső világot érzékelnek - és alkotnak meg... Ha egyszer egy meghatározott síkon létezel, óhatatlanul arra a síkra kell ráhangolódnod, ami leblokkol sok más érzékletet. Ez valamiféle lelki élességállítás: a tudatosság bizonyos vonalak mentén összpontosul. Ahogy környezetben mind jobban és jobban eltájékozódsz, egyre inkább megengedheted magadnak, hogy körülnézz, használd a belső érzékeket, és kitágítsd tevékenységed határait. Ez teljesen természetes. Egy bizonyos síkon fennmaradni, vagyis maga a túlélés attól függ, hogy mennyire vagy képes rákoncentrálni. Amikor a túlélésről a figyelem már többé-kevésbé gondoskodott, akkor már megengedheted magadnak, hogy érzékelj más valóságokat is. Ez a szöveg oldalakon keresztül tartott. Rob szokása szerint jegyzetelt, ahogy csak bírt, hogy valahogy tartani tudja az iramot. Ahogy belefutottunk az ülés második órájába, a hangom fokozatosan rekedtebb lett, és az ülések során először mutatkoztak a megerőltetés jelei. A belső érzékekről szóló első rész után Seth így szólt: - Nem akarlak ma este nagyon megdolgoztatni, Joseph. Ha a kezed olyan gyorsan jár, mint Ruburt szája, akkor biztosan elfáradtál már. Nem akarsz szünetet, vagy esetleg befejezni máraő A kényelmetek igen fontos számomra, majdnem olyan fontos, mint az oktatásotok - tette hozzá egy mosoly kíséretében. Rob szünetet kért, de utána arra próbált rávenni, hogy fejezzük be az ülést, mielőtt elmegy a hangom. Tudtam, hogy aggódik miattam, de azt is tudtam, hogy rettenetesen érdekli a tanítás, amelyet Seth átad. Ráadásul Sethként rendkívül aktív voltam, tréfás megjegyzésekkel tőzdeltem meg a sok oldalnyi komoly monológot. A tőlem független személy jelenléte erősebb volt, mint valaha - úgy döntöttem, hogy folytassuk. Csakhogy addigra már éjjel fél tizenegy lett. Míg beszélgettünk, Rob az időről elmélkedett; az ülés folyatásakor Seth erre a kérdésre tért rá. - Az időnek korlátok nélkül nincs értelme. Másképp fogalmazva: az időnek nincs jelentősége, ha nincs szükség arra, hogy ellene hasson más eseményeknek. Ez a meghatározás valóságos gyöngyszem, ha mondhatom így. Csak az benne a szomorú, hogy egyelőre alighanem képtelen vagy megérteni. Ehhez idő kell! De mivel a tudatlanságod ellen próbálok dolgozni, nem állhattam meg, hogy kimondjam. Nem becsmérlőleg mondom ezt, hiszen fogalmad sem lehet arról, milyen nehézséget jelent elmagyarázni az időt valakinek, akinek időre van szüksége ahhoz, hogy megértse a magyarázatot. - Az idő megértése sokat megtanít majd az ötödik dimenzió mibenlétéről is. A megszilárdult vitalitásból, életerőből álló drótok cseppfolyósak; remélem, érted ezt: folyékonyak akkor is, ha szilárdak. A szilárdság csupán illúzió. Seth ekkor nyomatékul rácsapott az íróasztalra a kezemmel, és a hangom hirtelen fölerősödött. Ugyanekkor eltőnt a rekedtség. Ahogy egyik szó követte a másikat, úgy lett a hangom egyre mélyebb, hangosabb, komolyabb. Rob a jegyzeteibe nézett, de felfigyelt rá, hogy valami történik a hangommal. Jegyzetelt, ahogy csak bírt, de időnként volt alkalma felpillantani, hogy megnézze, mi történik. Most ott álltam előtte, és Jane-szerőtlen szememmel néztem rá, mintha meg akarnék bizonyosodni arról, hogy érti, ami elhangzik. - Mondtam már azt is, hogy ez a vitalitás - én ezt a kifejezést szeretem használni: vitalitás - mozgásban van, és maga is a világmindenség eleven anyagának része. Mármost, mivel ezek a drótok látszólag áthaladnak egyik síkról a másikra, valójában a síkok határait képezik, és mindig az aktuális sík törvényei vonatkoznak rájuk. Ennélfogva a ti háromdimenziós rendszeretekben az idő törvényei alá kerülnek. Az utóbbi bekezdés alatt a hang egyre erősebb lett, mintha egy jókora termet akarna betölteni. Miközben ezt a fejezetet írom, természetesen előttem vannak Rob eredeti jegyzetei, és ez után a bekezdés után egy megjegyzést találtam. A szavak jól tükrözik Rob akkori reakcióit: "Ahogy Jane-re néztem, jól ismerve természetes, nőies hangját, nem volt könnyő elhinnem, hogy ez az új hang belőle ered, ekkora hangerővel, minden erőfeszítés nélkül. Azt sem tudtam, mi lep meg jobban: az, hogy Jane-t egyáltalán nem zavarja ez a hang, vagy az, hogy ilyen mély, férfias csengése van." Robnak kevés ilyen széljegyzetre volt lehetősége, mert a bekezdés ezután szünet nélkül folytatódik. - A látszólag megszilárdult vitalitás mozgása kelti az idő illúzióját. Az ellenhatás, amely ebben az esetben jelentkezik, a vitalitás legbelsejében mőködő ellenhatás, nagyon hasonló ahhoz, amit korábban a mentális zárványokról mondtunk... A hatás és ellenhatás az idő kiváltó oka. Vannak olyan síkok, ahol a mozgás egyszerre megy végbe, az idő ismeretlen. Számomra a ti időtök manipulálható; egyike az eszközöknek, amelyek segítségével beléphetek a tudatotokba... - Most pedig, hogy jelezzem jóindulatomat, fejezzük be ezt az ülést. Folytatnám, ha nem kellene küzdenem a fizikai korlátaitokkal. Ma este nagyon jól át tudtam jönni, és ilyenkor szeretem kihasználni az alkalmat. Ki vetheti ezt a szememreő... Mindenesetre most búcsút veszek. Tudhatjátok, hogy kedvelem a társaságot és a beszélgetést, különben nem tartottalak volna fel benneteket ennyi ideig. Sajnálom, hogy Josephet így megterhelem [értsd: a jegyzeteléssel]. Jó éjt, drága barátaim. A hangom azonnal visszaváltozott a normálissá. A rekedtségnek már régóta nyoma sem volt. E ponton abbahagyni az ülést - ezt lehetetlennek éreztük. Túlságosan fel voltunk csigázva. Annak ellenére, hogy Seth elköszönt, még "éreztem" a jelenlétét, csakúgy, mint egy óriási adag vitalitást és jóindulatot. Rob elmesélte a megdöbbentő erejő, mély férfihangot, én pedig éreztem magam körül ezt a hatalmas energiát és erőteljes humort, mintha Seth ott ülne láthatatlanul, készen a baráti csevegésre. Mihelyt elhatároztuk, hogy folytatjuk, ismét a mély hang mennydörgött fel belőlem, és Sethként járkálni kezdtem a szobában. Néha megálltam, hogy egyenesen Robhoz intézzem szavaimat, vagy kinézzek az ablakon. Teljesen úgy éreztem, mintha valaki más telepedett volna bele a testembe, ő mozgatná egyre ügyesebben, és elégedettséget érezne amiatt, hogy ez sikerül. - Szívesen töltök veletek még néhány percet azzal, amit ti kötetlen beszélgetésnek szerettek nevezni. Barátok között nem mindig magasröptő és súlyos dolgokról esik szó... Korábban túlságosan el voltunk foglalva mással, így érzelmi kapcsolatra nem nyílott mód. Jóllehet Ruburt hangja ebben az átmeneti időszakban eléggé hátborzongatóan cseng, én a magam részéről fölöttébb játékos, mondhatni, feldobott hangulatban vagyok. Úgyhogy bátran tégy föl kérdéseket, ami csak eszedbe jut. Sethként elhallgattam, és mosolyogva Rob szemébe néztem. Rob meglepődött a váratlanul ismét megszólaló mély hangtól; egy perc is eltelt, mire eszébe jutott valami, amit megkérdezhet. Közben mulatott Seth joviális viselkedésén, a humoros gesztusokon és hanglejtésen, amely annyira különbözött az enyémtől. - Ööö... - kezdte -, a te síkodon is van barátság, mint a miénkenő - Természetesen vannak barátságaim. A ti síkotok azért oly különösen vonzó számunkra, mert néhányunkat még érzelmi szálak kötnek ide, s ezért megpróbálunk, bár néha ügyetlenül, kapcsolatot teremteni a régi barátokkal. Ahogy ti levelet írtok más országban élő barátaitoknak, és nem felejtitek el őket, ugyanúgy nem felejtünk mi sem. Rob újabb kérdéseket tett föl, végül is háromnegyed óra hosszat csevegtek egymással, Seth meg ő. A hangról Seth ezt mondta: - Ruburt hangja: kísérlet. Az ülések meghittsége fokozódik, ha több jön át a személyemből. Örömest, mondhatni, boldogan folytatnám még órákon át, de nem teszem. Én nem vagyok szenvedélyes szószaporító. Frank Withers csak azért jön át néha, mert ő volt a legutóbbi független materializáció, és szeret mindent magára vállalni. Nem asszimiláltam még teljesen, de törekszem rá, elhihetitek. Ettől Rob megint nevetni kezdett. Seth atyailag, mégis gunyorosan beszélt Frank Withersről; hangszíne és mosolya tompította a szavak élét. Rob valami megjegyzést tett erre, és Seth így válaszolt: - Félek, az alázatot még nem tanultam meg. Viszont ismertél már engem, mielőtt én megismertem volna Frank Witherst, és akkoriban egészen elképesztő volt a hiúságom. Te is épp eléggé hiú voltál, nő lévén, és állíthatom, hiúság tekintetében a mostani feleséged elbújhatott volna mögötted. Seth természetesen egy korábban ismertetett reinkarnációra utalt. Idővel megtudtuk, hogy Seth, Rob meg én egyazon ősi entitás részei vagyunk; erről majd a 14. és 15. fejezetben esik szó. Seth később azt is elárulta, hogy részben ennek a múltbeli kapcsolatnak köszönhető a mostani. A Rob és Seth közötti párbeszéd előrehaladtával Rob mindinkább megszokta a hangot, és mind jobban érezte magát; elméjében nem maradt kétség afelől, hogy Seth az Seth: egy teljesen független és különálló személyiség. Rob a hangból, a gesztusokból és a viselkedésből azt a benyomást szerezte, hogy egy energikus, mővelt úrral áll szemben, aki a "régi iskolához" tartozik, talán a hatvanas éveiben járhat, rendkívül intelligens, de tisztában van saját különcségeivel: egy férfi, akinek igen fejlett, bár kissé régimódi humorérzéke van. Sethként megérintettem egy begóniát, az egyik kedvencemet, és azt mondtam: - Tetszik nekem Jane virága. A növények létetek próbakövei. Észrevehettétek, hogy korábban a "sík" szót használtam "bolygó" helyett, ugyanis nem egyedül a tiétek az egész... [A fordító megjegyzése: Seth szójátékkal él: sík angolul = plane, bolygó = planet, növény = plant.] - Tartok tőle, hogy Jane férfihangja nem valami dallamos. A hangom egyáltalán nem olyan, mint az angyaloké, de legalább nem is olyan, mint egy nem nélküli eunuché - ma este ennél többre nem voltam képes... Ruburt, ha rá akarsz gyújtani, csak egész nyugodtan. Az utóbbi tíz percben egy szál gyufával a kezében járkált. Erre egyáltalán nem emlékszem, de Rob szerint ekkor cigarettára gyújtottam, és megittam egy pohár bort. - Ha ihatnék egy pohár bort veletek, és jól tudna esni, bizony megtenném. Ha pár percig jegyzetelés nélkül akarsz beszélgetni, állok elébe. Addig biztosan bírom, ameddig Ruburt bírja, sőt sokkal tovább is. És ha egy este beszélgetés közben a feleséged arca megváltozik, azt javaslom, ne szólj neki az ülés végéig. Seth éjfél utánig folytatta. Az arcom megváltozásáról szóló mondat persze bekerült a jegyzetek közé, de majdnem egy évre megfeledkeztünk róla, mígnem Seth egy napon nagyon erőteljes eszközökkel emlékezetünkbe nem idézte. Amikor az ülést bezártuk, a hangom friss volt és tiszta, nyoma sem maradt a korábbi rekedtségnek. Még csak el sem fáradtam. A jegyzetek olvastán az anyag ismét felajzotta érdeklődésünket, különösen miután Seth megígérte, hogy részletesebben is elmagyarázza a belső érzékeket, és megtanít rá, miként használjuk őket. Be is tartotta ígéretét, mert, mint az olvasó hamarosan látni fogja, útmutatásokat adott nekünk, és amikor követtük őket, mindenféle új élményben volt részünk. Nem tudtuk, hogy ezt az információt előzőleg leegyszerősítette a mi szintünkre, és nagyon is egyszerő volt ahhoz képest, ami később következett. Arra sem jöttünk rá, hogy a Seth-hang megjelenése tette teljessé a Seth-szövegek átvételéhez szükséges lelki környezetet, amelyben Seth személye megnyilatkozik. Ettől az üléstől kezdve mindegyiken végbement valamiféle hangváltás, de a mély, menydörgő hang az elkövetkező időszakban inkább kivételnek számított. Időnként igazán lehengerlő erő érződik a hang mögött, és ez a saját hangomat sohasem erőlteti meg. Seth sokkal később elmondta, hogy ezt a pszichikai energiát nemcsak hanggá lehet átalakítani, hanem más célokra is alkalmazható. Mostanában például, amikor Seth látnoki szövegeket mond, a hangja csak ritkán erős. Az energiát az adatok egybegyőjtésére fordítja. (E könyvből később az is kiderül majd, hogy ezt az energiát ugródeszkaként is fel lehet használni más dimenziók felé.) Amikor a hang mély és mennydörgő, én magam nagyon kicsinek érzem magam, és óriási energia vesz körül. Abból, amit megtanultunk, kiderült: a hang azt jelezte, mekkora energia áll rendelkezésre, és nemcsak arra, hogy Seth kifejezze általa önmagát, hanem számtalan más célra. Most, hogy visszatekintek, valóban úgy tőnik: a Seth-hang első megjelenésével kialakult az ülések rendje. Az anyag alapelveit erősen leegyszerősített formában adta át: ezek képezték a talajt, melyre később az alapokat raktuk le. Micsoda pszichikai robbanás! Az első kísérletünk az Ouija-táblával 1963. december 2-án volt. Január végére már húsz ülés állt mögöttünk, és a jegyzetek legépelve vagy 230 oldalt tettek ki. Tudtuk, hogy a hang megváltozásának jelentősége van, de arra nem jöttünk rá, hogy a lényeg a hang mögött rejlő erő. Felfigyeltünk arra, hogy az üléseknek bizonyos meghatározott rendjük van, de arra már nem, hogy ennek mi a jelentősége. Ez a szerkezet folyamatosságot, stabilitást adott, de volt annyira rugalmas, hogy teret engedjen a későbbi fejleményeknek, amelyekről akkor még sejtelmünk sem volt. Saját médiumi kiképzésem biztonságos körülmények között ment végbe. Itt, ezen a ponton több irányban is folytathattuk volna. Megtehettük volna, hogy senkinek nem szólunk a történtekről; felvehettük volna a kapcsolatot egy spiritiszta körrel, és parapszichológusokhoz is fordulhattunk volna. Azt mindenesetre elhatároztuk, hogy, legalábbis egyelőre, nem szólunk sem a barátainknak, sem a rokonainknak. A spiritualista csoport mindenképpen kiesett - leírtam már, hogyan vélekedtem akkoriban a vallásról. Viszont a kezünkbe kerülő, ESP-vel foglalkozó könyvek mind azt tanácsolták, hogy aki ilyen élményeken megy keresztül, az vegye fel a kapcsolatot egy képzett pszichológussal vagy parapszichológussal. Seth utasításainak eredményeképpen mindkettőnknek támadtak látnoki élményei, ezért arra gondoltunk, írunk valakinek, aki többet tud ezekről a dolgokról, mint mi. Ott volt még a szorongató kérdés is: Seth vajon nem a saját tudatalattim részeő Meg tudják ezt állapítani a pszichológusokő Elhatároztuk tehát, hogy felvesszük a kapcsolatot egy parapszichológussal, aki ért az ESP-hez és a pszichológiához. Azt hiszem, ma is ugyanígy tennék. De már nem vagyok ebben biztos. A következő fejezetek arról szólnak, miként próbáltuk "tudományos felelősségtudattal" próbára tenni Sethet és az ESP-t. Igazából nem jutottunk általános érvényő eredményre, de azt hiszem, bennem az az igény munkált, hogy ezt az egészet intellektuálisan vagy tudományos szempontból törvényessé tegyem. Holott már eleve az volt - de még sok tanulnivaló állt előttem.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07