A kis seregély, amikor csak elrepült a szomszédja előtt, belesápadt az irigységbe: az ugyanis egy terjedelmes odúban lakott, magasan a csűr oromzatán, ahova soha sem ér el a macska.
Amikor tavasszal a többiekkel együtt visszaérkezett a trópusokról, ahol teleltek, alig akart hinni a szemének: a szép odú lakatlan volt. Beköltözött tehát, amint az seregélyeknél szokásos. De öröme csak két napig tartott. Egyszer csak feltűnt a korábbi lakó, és rettenetesen szitkozódott.
”Épphogy csak egy kicsit késik az ember, máris megszabadítják a lakásától. Gyerünk, kifelé!”
Egy hét ha eltelt, amikor félelmetes vihar kerekedett. A villám belevágott a csűrbe, amely porig égett.
A kis seregély most bezzeg őrült az öreg odújának, és nem irigykedett már senki lakhelyére, még ha szebb is volt mint az övé.